LXXV. Sonnet (Angol)
So are you to my thoughts as food to life, Or as sweet-season'd showers are to the ground; And for the peace of you I hold such strife As 'twixt a miser and his wealth is found.
Now proud as an enjoyer, and anon Doubting the filching age will steal his treasure; Now counting best to be with you alone, Then better'd that the world may see my pleasure:
Sometime all full with feasting on your sight, And by and by clean starved for a look; Possessing or pursuing no delight Save what is had, or must from you be took.
Thus do I pine and surfeit day by day, Or gluttoning on all, or all away. |
LXXV. szonett (Magyar)
Olyan vagy számomra, mint étek a testnek,
Vagy a szomjazó földnek édes ízű zápor.
Békédért oly nagy harcban ég lelkem,
Mint a kapzsinak, ki csak pénzéért oly bátor.
Boldog, s büszke vagyok mostan, de
Tudom: az idő egyszer magával ragad,
Csak egyedül enyém, az légy nekem Te,
Hogy a világ is lássa az én boldogságomat.
Arcodra nézek, s eltölt a varázsa,
Egy kósza pillantásodért is elepedek.
Olyan öröm nem kell, minek túl nagy az ára,
Csak az, mit Tőled kapok, vagy megérdemlek.
Így vagyok én egyszerre szegény és gazdag,
Mert ami még van ma, az már nem lesz holnap.
|