Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Shakespeare, William: VII. Szonett (VII. Sonnet Magyar nyelven)

Shakespeare, William portréja
Szabó Lőrinc portréja

Vissza a fordító lapjára

VII. Sonnet (Angol)

Lo in the orient when the gracious light
Lifts up his burning head, each under eye
Doth homage to his new-appearing sight,
Serving with looks his sacred majesty,

And having climbed the steep-up heavenly hill,
Resembling strong youth in his middle age,
Yet mortal looks adore his beauty still,
Attending on his golden pilgrimage:

But when from highmost pitch with weary car,
Like feeble age he reeleth from the day,
The eyes (fore duteous) now converted are
From his low tract and look another way:

   So thou, thy self out-going in thy noon:
   Unlooked on diest unless thou get a son.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásahttp://poetry.eserver.org/sonnets/007.html

VII. Szonett (Magyar)

Nézd, mikor emeli égő fejét
Keleten a kegyes fény, a szemek
Feléje fordulnak s a visszatért
Szent felségen hódolva csüggenek;

S mikor, mint erős, érett ifjú, a
Meredek égi ormon halad át,
Még mindig földiek imádata
Figyeli arany zarándoklatát;

De mikor a csúcsról, mint gyönge agg,
Fáradt szekerén éjnek dől megint,
Alacsony útjára már nem tapad
A régi hűség, s másfelé tekint:

   Dél s este közt téged is megtagad
   A tisztelgő szem, ha nem lesz fiad.



FeltöltőJakus Laura 1.
KiadóEurópa Könyvkiadó
Az idézet forrásaShakespeare Szonettek

minimap