Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Shakespeare, William: XXII. Szonett (XXII. Sonnet Magyar nyelven)

Shakespeare, William portréja
Mészöly Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

XXII. Sonnet (Angol)

My glass shall not persuade me I am old,
So long as youth and thou are of one date;
But when in thee time's furrows I behold,
Then look I death my days should expiate.

For all that beauty that doth cover thee,
Is but the seemly raiment of my heart,
Which in thy breast doth live, as thine in me:
How can I then be elder than thou art?

O! therefore love, be of thyself so wary
As I, not for myself, but for thee will;
Bearing thy heart, which I will keep so chary
As tender nurse her babe from faring ill.

   Presume not on thy heart when mine is slain,
   Thou gav'st me thine not to give back again



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
Az idézet forrásaThe amazing web site of Shakespeare's sonnets

XXII. Szonett (Magyar)

Tükröm se győz meg, hogy öreg vagyok,
Amíg Te maga vagy az ifjuság:
Ha majd a kor rajtad nyomot hagyott,
Akkor látom meg szemből a halált.

Nagy szépséged, mely elborít egészen,
Pazar köpeny az én szívem felett;
Szivem szivedben él, s tiéd enyémben -
Hogy is lehetnék nálad öregebb?

Szerelmesem, vigyázz magadra hát,
Mint én - nem önzésből, érted csupán -
Úgy hordva szived, mint a kisbabát
A dajka fogja, védőn és puhán.

   S ne kérd szived, ha halálom lecsap,
   Nem úgy adtad, hogy egyszer visszakapd!



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
KiadóEurópa Könyvkiadó
Az idézet forrásaShakespeare-napló
Könyvoldal (tól–ig)169
Megjelenés ideje

minimap