Shapcott, Thomas: Közel a fogyatékos gyermekek iskolájához (Near the school for handicapped children Magyar nyelven)

His hat is rammed on

his shirt jerks at his body

feet cannot hold in

  the sway

     he cannot keep

         still.

When I see his face it is freckled

to remind me of nephews

his limbs remind me of how straight

is my own spine and that I take my fingers

for granted.

He is waiting for the green light

    My fingers clench

        I am hurt by my wholeness

    I cannot take my eyes from him

    I fear my daughter may be watching

He has been dressed carefully

    I'm here I'm here I'm here

his whole struggle rasps me like a whisper

and when the lights do change

 he slips across the road he

   skips he skips he dances and skips

leaving us all behind like

  a skimming tamborine

      brittle with music.

Kalapja félreáll

inge ráng a testén

 lábával szüntelenül

   lóbál nem tud

    megnyugodni.

Amikor szeplős arcát látom

unokaöcséim jutnak az eszembe

végtagjai arra emlékeztetnek hogy

milyen egyenes az én gerincem

és hogy az ujjaimat is természetesnek

veszem.

A kisfiú épp zöld lámpára vár.

  Ujjaim összeszorulnak

    szinte fáj hogy ép vagyok

  nem tudom levenni róla a szemem

  csak észre ne vegye a lányom

A kisfiút gondosan felöltöztették

  itt vagyok itt vagyok itt vagyok

erőlködése akár egy suttogás

és amikor a lámpa zöldre vált

 ő átszökdécsel az úton

   szökken biccen szökken táncol

mégis mindannyiunkat itthagy

 mint a zene törékeny forgatagában

   tovatűnő tamburin.