Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Shelley, Percy Bysshe: The last chorus from 'Hellas'

Shelley, Percy Bysshe portréja

The last chorus from 'Hellas' (Angol)

He world's great age begins anew,

The golden years return,

The earth doth like a snake renew

Her wintry weeds outworn:

Heaven smiles, and faiths and empires gleam

Like wrecks of a dissolving dream.

 

A brighter Hellas rears its mountains

From waves serener far;

A new Peneus rolls his fountains

Against the morning star;

Where fairer Tempes bloom, there sleep

Young Cyclads on a sunnier deep.

 

A loftier Argo claims the main,

Fraught with a later prize;

Another Orpheus sings again,

And loves, and weeps, and dies;

A new Ulysses leaves once more

Calypso for his native shore.

 

O write no more the tale of Troy,

If earth Death's scroll must be--

Nor mix with Laian rage the joy

Which dawns upon the free,

Although a subtler Sphinx renew

Riddles of death Thebes never knew.

 

Another Athens shall arise,

And to remoter time

Bequeath, like sunset to the skies,

The splendour of its prime;

And leave, if naught so bright may live,

All earth can take or Heaven give.

 

Saturn and Love their long repose

Shall burst, more bright and good

Than all who fell, than One who rose,

Than many unsubdued:

Not gold, not blood, their altar dowers,

But votive tears and symbol flowers.

 

O cease! must hate and death return?

Cease! must men kill and die?

Cease! drain not its dregs the urn

Of bitter prophecy!

The world is weary of the past--

O might it die or rest at last!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

A „Hellasz" zárókórusa (Magyar)

A nagy kor újra ránk köszönt,

aranykor jő megint,

mint kígyó vedlik majd a föld,

megújul lombja mind,

s fény lebben égen, államon,

mint ébredés az álmokon.

 

Szebb Hellasz orma tündököl

a hajnalkéken át,

s egy új folyó villantja föl

új Tempén bíborát,

s ifjú Cikládok alszanak

az árnyas mélyben hallgatag.

 

Új Argo száll a hab felett,

födélzetén a kincs,

Új Orfeusz dalol, szeret,

sír, meghal s újra nincs,

s Kalipszó mellől visszatér

Ulisszesz s bonni partot ér.

 

Ó, Trójáról ne írjatok,

míg nem szabad e föld,

de Lajosként se ríjjatok,

szabad lesz, bár ma fönt

a Szfinx szemén oly végzet ég,

milyent nem ismert Théba még.

 

Egy új Athén támad fel és

a messzi korra száll

a villogó reménykedés,

mint égen láng, ha már

a nap lehullt a megőrzi lenn

fényét a föld és fönn a menny.

 

Megint Szaturnusz lesz az úr

az istenek felett,

s a Szerelem nagy fénye gyúl,

kő lesz arany helyett

az oltár s nem csorg rajta vér,

lépcsője szirmoktól fehér.

 

Hagyjátok abba már! halál,

halál és gyűlölet!

egy szörnyű jóslat száll, akár

a felforrt őrület.

Nehéz a múlt, halált lehell,

fáradt a föld, pihenjen el!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap