Shelley, Percy Bysshe: A lepke vágya (To – Magyar nyelven)

One word is too often profaned

      For me to profane it,

One feeling too falsely disdained

      For thee to disdain it;

One hope is too like despair

      For prudence to smother,

And pity from thee more dear

      Than that from another.

I can give not what men call love,

      But wilt thou accept not

The worship the heart lifts above

      And the Heavens reject not, –

The desire of the moth for the star,

      Of the night for the morrow,

The devotion to something afar

      From the sphere of our sorrow?

A szót, mit a sárba rántanak,

nem szennyezem én be.

Az érzést, mit úgy gyaláz a vak,

még te is ne nézd le.

Van remény, mi kétséggel rokon,

megfojtani hát ki merész?

S kedvesebb tőled a szánalom,

mint mástól a józan ész.

Mit az emberek így hívnak: szerelem,

nem azt adom én neked,

de az áhítatot, mit rejt a szívem,

s mi megindítaná az eget -

a lepke vágyát a csillag után,

fényszomjat, mit érez az éj,

vágyat, mely a lét sötét kapuján

kiröppen az ég felé.