Shelley, Percy Bysshe: Liberty

The fiery mountains answer each other;

Their thunderings are echoed from zone to zone;

The tempestuous oceans awake one another,

And the ice-rocks are shaken round Winter's throne,

When the clarion of the Typhoon is blown.

From a single cloud the lightening flashes,

Whilst a thousand isles are illumined around,

Earthquake is trampling one city to ashes,

An hundred are shuddering and tottering; the sound

Is bellowing underground.

But keener thy gaze than the lightening's glare,

And swifter thy step than the earthquake's tramp;

Thou deafenest the rage of the ocean; thy stare

Makes blind the volcanoes; the sun's bright lamp

To thine is a fen-fire damp.

From billow and mountain and exhalation

The sunlight is darted through vapour and blast;

From spirit to spirit, from nation to nation,

From city to hamlet thy dawning is cast, --

And tyrants and slaves are like shadows of night

In the van of the morning light.

A tűzszívű bércek egymásra rivallnak,

s dörgésüket délkör délkörre veti;

álmából tenger a tengert költi viharral

s Tél trónja körül rázkódnak jég-hegyei,

ha megharsannak a Tájfun kürtjei.

Egy magányos felhőn villám tűze cikázott

s fényére körbe kigyúl ezernyi sziget,

földrengés tapossa romba a várost,

tántorgó, vacogó ezrek; s a siket

mélyből a hang visszaremeg.

De villámnál vakítóbb, ha te nézel,

s a földrengésnél is lépted rohanóbb;

te megnémítod a tengert, s ha szemmel igézel,

megvakul a vulkán; s a te fényed előtt

pislákol a nap, mint lápi ködök.

Habok közül és hegyoromról, hogy belereszket

a párás lég, felszökken a nap s kiragyog;

léleknek a lélek, nemzetnek a nemzet,

város falunak viszi virradatod

és szolga, tirannus, mint éjszaka árnya,

úgy vész el a reggel új sugarába.