Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Shelley, Percy Bysshe: Írország (To Ireland Magyar nyelven)

Shelley, Percy Bysshe portréja

Vissza a fordító lapjára

To Ireland (Angol)

1.

Bear witness, Erin! when thine injured isle

Sees summer on its verdant pastures smile,

Its cornfields waving in the winds that sweep

The billowy surface of thy circling deep!

Thou tree whose shadow o'er the Atlantic gave

Peace, wealth and beauty, to its friendly wave, its blossoms fade,

And blighted are the leaves that cast its shade;

Whilst the cold hand gathers its scanty fruit,

Whose chillness struck a canker to its root.

 

2.

I could stand

Upon thy shores, O Erin, and could count

The billows that, in their unceasing swell,

Dash on thy beach, and every wave might seem

An instrument in Time the giant's grasp,

To burst the barriers of Eternity.

Proceed, thou giant, conquering and to conquer;

March on thy lonely way! The nations fall

Beneath thy noiseless footstep; pyramids

That for millenniums have defied the blast,

And laughed at lightnings, thou dost crush to nought.

Yon monarch, in his solitary pomp,

Is but the fungus of a winter day

That thy light footstep presses into dust.

Thou art a conqueror, Time; all things give way

Before thee but the 'fixed and virtuous will';

The sacred sympathy of soul which was

When thou wert not, which shall be when thou perishest.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.readbookonline.net

Írország (Magyar)

1

Tégy vallomást, te megsebzett sziget,

Ha zeng a nyár zöld pástjaid felett,

S a búza-ringató szél bontja szét

Forrongó mélyed habos felszínét!

Szépség és kincs és béke volt, te fa,

Árnyad az óceánnak valaha,

S ma minden szirmod kókadtan borong,

Fonnyadtan csügg a híves árnyú lomb,

A gyér gyümölcsöt jég-ujjak szedik,

S fölmarja fagyuk bús gyökereid.

 

2

Most partodon

Állhatnék s számlálhatnám, szép sziget,

A szüntelenül duzzadó habot,

Mely rádtör, - mind szerszámnak tetszenék,

Mellyel az óriás Idő repeszti szét

Az öröklét roppant korlátait.

Hódíts tovább, hódíts, te óriás,

Menj utadon! Halk talpaid alá

Nemzetek hullnak; piramisokat

Tiporj el, melyek évezreken át

Dacoltak pusztító orkánnal és

Kikacagták a vad villámokat.

Ott túl, magányos díszben, a király

Egy téli nap silány gombája csak,

S porrá tapossák könnyű talpaid.

Hódítsz, Idő; fut minden, ami van,

Egy áll: a "tiszta s erős akarat";

A lélek mély s szent rokonszenve, mely

Előtted is volt, s lesz, ha nem leszel.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://csicsada.freeblog.hu

minimap