Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sitwell, Edith: The Bat

Sitwell, Edith portréja

The Bat (Angol)

Castellated, tall
From battlements fall
Shades on heroic
Lonely grass,
Where the moonlight's echoes die and pass.
Near the rustic boorish,
Fustian Moorish,
Castle wall of the ultimate Shade,
With his cloak castellated as that wall, afraid,
The mountebank doctor,
The old stage quack,
Where decoy duck dust
Began to clack,
Watched Heliogabalusene the Bat
In his furred cloak hang head down from the flat
Wall, cling to what is convenient,
Lenient.
"If you hang upside down with squeaking shrill,
You will see dust, lust, and the will to kill,
And life is a matter of which way falls
Your tufted turreted Shade near these walls.
For muttering guttering shadow will plan
If you're ruined wall, or pygmy man,"
Said Heliogabalusene, "or a pig,
Or the empty Caesar in tall periwig."
And the mountebank doctor,
The old stage quack,
Spread out a black membraned wing of his cloak
And his shuffling footsteps seem to choke,
Near the Castle wall of the ultimate Shade
Where decoy duck dust
Quacks, clacks, afraid.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryexplorer.net

A denevér (Magyar)

Csipkés orom
veti korom
árnyát hősi
füves magányra, hol
hold-visszhang porlik s haldokol.
Paraszti, mór,
zagyva, komor,
örök árnyú kastélyfal tövén,
hátán a vén
falként rongyos köpenyben,
félve nézte a csepűrágó sarlatán,
ahol
a csalikacsa por papol,
mint csüng a lapos falon a kövér,
szőrös, heliogabalusi Denevér,
s lustán tapad
ahhoz, ami akad.
„Ha visít s fejjel lefelé ha lóg,
kéjt s éjt lát, melyből kilóg a gyilok,
s attól függ léte, hogy csuparés-csaparojt
árnya e falak tövébe miként s hova folyt,
mert csorgó-morgó árnyék tervezi meg,
romfal lesz-e, vagy törpe kegyed,
vagy sertés - szólt a Denevér -,
vagy parókás Cézár, ki mit sem ér."
S a vén csepűrágó sarlatán
fekete hártya
köpenye szárnyát kitárja,
és elfúlnak csoszogó léptei
az örök árnyú kastélyfal tövében,
hol félve hápog és papol
a csalikacsa por.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaSz. F.

minimap