Thoughts about the Person from Porlock (Angol)
Coleridge received the Person from Porlock And ever after called him a curse, Then why did he hurry to let him in? He could have hid in the house. It was not right of Coleridge in fact it was wrong (But often we all do wrong) As the truth is I think he was already stuck With Kubla Khan. He was weeping and wailing: I am finished, finished, I shall never write another word of it, When along comes the Person from Porlock And takes the blame for it. It was not right, it was wrong, But often we all do wrong. * May we inquire the name of the Person from Porlock? Why, Porson, didn’t you know? He lived at the bottom of Porlock Hill So had a long way to go, He wasn’t much in the social sense Though his grandmother was a Warlock, One of the Rutlandshire ones I fancy And nothing to do with Porlock, And he lived at the bottom of the hill as I said And had a cat named Flo, And had a cat named Flo. * I long for the Person from Porlock To bring my thoughts to an end, I am becoming impatient to see him I think of him as a friend, Often I look out of the window Often I run to the gate I think, He will come this evening, I think it is rather late. I am hungry to be interrupted For ever and ever amen O Person from Porlock come quickly And bring my thoughts to an end. * I felicitate the people who have a Person from Porlock To break up everything and throw it away Because then there will be nothing to keep them And they need not stay. * Why do they grumble so much? He comes like a benison They should be glad he has not forgotten them They might have had to go on. * These thoughts are depressing I know. They are depressing, I wish I was more cheerful, it is more pleasant, Also it is a duty, we should smile as well as submitting To the purpose of One Above who is experimenting With various mixtures of human character which goes best, All is interesting for him it is exciting, but not for us. There I go again. Smile, smile, and get some work to do Then you will be practically unconscious without positively having to go. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | https://www.poetryfoundation.org |
|
|
Gondolatok a Porlocki Pofáról (Magyar)
Coleridge fogadta a Porlocki Pofát, kit aztán folyton csak átkozott, hát mért ment elébe oly sietve? Bújt volna el az ágy alatt. Ez bizony nem volt jó húzás, Coleridge hibázott (de gyakran csinálunk hibát), az igazság az, hogy épp nem bírta folytatni a Kubla kánt. Sírt és jajongott: „Végem van, végem, a kánról többé egy szót sem írok” - s ekkor csak beállított a Porlocki Pofa, és ő lesz a bűnbak. Ez nem jó húzás, ez hiba, de gyakran csinálunk hibát. * Megtudhatjuk, hogy hívták a Porlocki Pofát? Hát Porlofa, nem tudod? A Porlock-hegy tövében élt, ide onnét ballagott, nem volt nagy társadalmi rangja, bár nagyanyja valódi Warlock, méghozzá Rutlandshire-ből, úgy hiszem, és nem volt a vérében Porlock, de a Pofa, mondom, a hegy tövében élt, s a macskája neve Ftór, s a macskája neve Flór. * Én vágyom a Porlocki Pofára, hogy ne töprengjek tovább, türelmetlenül várom, hogy lássam, úgy vélem, jóbarát, gyakran az ablakhoz futok, ácsorgok a vaskapunál, azt gondolom: „Ma este eljön” - azt gondolom, későre jár. Szomjazom, hogy félbeszakítsanak, örökkön örökre, ámen. Ó, Poriocki Pofa, a töprengésemnek vess véget, jöjj ide, szánj meg. * Jó szerencsét mindenkinek, ha ott a Porlocki Pofa, aki mindent szétszór és összezúz. Mert akkor nem szükséges ittmaradni, nincs, ami visszahúz. * Mit háborognak annyit? Áldás ez az eljövetel. Örüljön, akit a Pofa nem felejt, hisz másképp folytatni kell. * Ezek sötét gondolatok. Tudom, sötétek, Vajha vidámabb volnék, az olyan édes, meg kötelesség is, hogy mosolyogjon mind, ki aláveti magát az Égi Hatalom kísérleti céljának, mely a legjobb emberanyag kidolgozása - ez roppantul érdekli őt, csak az embert nem hozza lázba. Megint kezdem. Mosolyt, mosolyt, és gyorsan, dolgozz valamit, akkor öntudatod nagyjából elveszted, de még maradhatsz egy kicsit.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | G. Á. |
|
|