Smith, William Jay: Morning at Arnhem

I
From the cassowary's beak come streaks of light,
Morning, and possibility.
In the countries of the north
Ice breaks, and breaking, blossoms forth
With possibility; and day abounds
In light and color, color, sounds.

II
In Holland there are tulips on the table,
A wind from the north on the gray stones
That breaks the heart, and sits upon the shoulder,
And turns the mill, the pine cones.

Waking below the level of the sea,
You wake in peace; the gardens look
Like roofs of palaces beneath the water,
And into die se the land hooks.

In Holland there are tulips on the table,
A wind from the north on the gray stones
That breaks the heart, and turns, with the mill at cockrow,
Over the quiet dead, the pine cones.

III
From the cassowary`s beak come streaks of light;
A wrought-iron angel mounts a weather vane; you might
Be anywhere in Europe now that night
Is over, and you see that life begins like this
In tragedy: in light that is entangled in the leaves,
And morning shaken from an angel sleeves;
And you can turn to face the mouth
Of the great black lion of heaven,
The terrible, beautiful south.

I
A kazuár csőrén csíkokban kilángol a fény,
A reggel és a lehetőség.
Észak országaiban éppen
Zajlik a jég, s kivirágzik a jégben
A lehetőség; s hemzseg a nappal
Fénnyel és színnel, színnel, zsivajjal.

II
Tulipánok a holland asztalon,
A szürke kövekre északi szél szakad,
Szíved facsarja és nyomja a vállad,
S forgatja a malmot, a tobozokat.

Ha lent ébredsz a tengerszint alatt,
Békében ébredsz; a kertek itt
Mint víz alatti paloták tetői,
S a föld a tengerbe akaszkodik.

Tulipánok a holland asztalon,
A szürke kövekre északi szél szakad,
Szíved facsarja, s forgatja pirkadatkor a malommal,
A csöndes halottak fölött, a tobozokat.

III
A kazuár csőrén csíkokban a fény kilángol; 
Egy kovácsoltvas angyal hág fel a szélkakasra;
bárhol
Vagy most Európában; ettől az éjszakától
Búcsút veszel, s rájössz, az élet kezdete épp ilyen
A tragédiában: levelek közé gabalyodva fény terem
Egy angyal ruhaujjából kirázott reggelen;
És megfordulsz, s torkával szembenézel
A nagy, fekete égi oroszlánnak,
Az iszonyú, gyönyörű déllel.