Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Spenser, Edmund: The Faerie Queene: Book IV. Canto X. (detail)

Spenser, Edmund portréja

The Faerie Queene: Book IV. Canto X. (detail) (Angol)

Thus hauing past all perill, I was come

  Within the compasse of that Islands space;

  The which did seeme vnto my simple doome,

  The onely pleasant and delightfull place,

  That euer troden was of footings trace.

  For all that nature by her mother wit

  Could frame in earth, and forme of substance base,

  Was there, and all that nature did omit,

Art playing second natures part, supplyed it.

 

No tree, that is of count, in greenewood growes,

  From lowest Iuniper to Ceder tall,

  No flowre in field, that daintie odour throwes,

  And deckes his branch with blossomes ouer all,

  But there was planted, or grew naturall:

  Nor sense of man so coy and curious nice,

  But there mote find to please it selfe withall;

  Nor hart could wish for any queint deuice,

But there it present was, and did fraile sense entice.

 

In such luxurious plentie of all pleasure,

  It seem'd a second paradise to ghesse,

  So lauishly enricht with natures threasure,

  That if the happie soules, which doe possesse

  Th'Elysian fields, and liue in lasting blesse,

  Should happen this with liuing eye to see,

  They soone would loath their lesser happinesse,

  And wish to life return'd againe to bee,

That in this ioyous place they mote haue ioyance free.

 

Fresh shadowes, fit to shroud from sunny ray;

  Faire lawnds, to take the sunne in season dew;

  Sweet springs, in which a thousand Nymphs did play;

  Soft rombling brookes, that gentle slomber drew;

  High reared mounts, the lands about to vew;

  Low looking dales, disloignd from common gaze;

  Delightfull bowres, to solace louers trew;

  False Labyrinthes, fond runners eyes to daze;

All which by nature made did nature selfe amaze.

 

And all without were walkes and alleyes dight,

  With diuers trees, enrang'd in euen rankes;

  And here and there were pleasant arbors pight,

  And shadie seates, and sundry flowring bankes,

  To sit and rest the walkers wearie shankes,

  And therein thousand payres of louers walkt,

  Praysing their god, and yeelding him great thankes,

  Ne euer ought but of their true loues talkt,

Ne euer for rebuke or blame of any balkt.

 

All these together by themselves did sport

  Their spotlesse pleasures, and sweet loues content.

  But farre away from these, another sort

  Of louers lincked in true harts consent;

  Which loued not as these, for like intent,

  But on chast vertue grounded their desire,

  Farre from all fraud, or fayned blandishment;

  Which in their spirits kindling zealous fire,

Braue thoughts and noble deedes did euermore aspire.

 

Such were great Hercules, and Hylas deare;

  Trew Ionathan, and Dauid trustie tryde;

  Stout Theseus, and Pirithous his feare;

  Pylades and Orestes by his syde;

  Myld Titus and Gesippus without pryde;

  Damon and Pythias whom death could not seuer;

  All these and all that euer had bene tyde,

  In bands of friendship, there did liue for euer,

Whose liues although decay'd, yet loues decayed neuer.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://spenserians.cath.vt.edu

A tündérkirálynő IV. könyv 10. ének (részlet) (Magyar)

Ím szertefoszlott minden baj, veszély,

kies sziget határa rejteget,

földjére űzött vágy és szenvedély,

e földre, melynél nem volt édesebb,

mit eddig vándor-lábam illetett.

Természetünk amit mint jó anya

felépített, mit ág ölünkbe ejt,

itt megterem, s mit mégse nyújtana,

pótolja majd a Múzsák tágas temploma.

 

Mindaz, mi erdőn és ligetbe nő

borókacserje, roppant cédrusok,

virággal ékes, illatos mező,

futó, mely ágat ággal összefont,

alkotja mind e tág, csodás vadont.

Túlzott szemérem, szépség kincseit

nem lelni meg, de szép a porszem ott,

s mit megkivánnak kapzsi szíveink,

vendégmarasztalón a föld itt megterít.

 

Minden gyönyörnek ily busás helye,

hinném, az újra meglelt Éden ez?

Természetünk pazarló rejteke,

melyet ha látna mind, ki átevez

Elysiumba s üdvössége lesz

örök örömben élni életét,

kívánná, lenne sorsa oly kegyes,

hogy újra éljen itt, hol nem remélt

vidám világot lel s boldog lehetne még.

 

Ha tűz a nap, árnyék takargat el;

évszakra évszak sző friss pázsitot;

forrás vizében nimfa énekel;

patak mormog, míg véred nem zsibong;

hegyet ha látsz, óriásnak gondolod,

sok törpe-völgy ölükben szendereg;

minden lugas szerelmi enyhet oszt;

megannyi út, csalárd és téveteg:

Természetünk magáról zeng dicséretet.

 

Más-más ruhát ölt minden út, fasor,

törzsük szabályos, élő oszlopok,

lombjuk nehéz, a föld felé hajol,

alattuk árnyas gyep, virágsorok,

hol megpihennek fáradt vándorok

szerelmeseknek ezre jár-kel itt,

ki istenének mind hálálkodott,

s bár szó, szerelmes, szerelmet hevít,

a buktató tilosba még egyet se vitt.

 

Kart karba öltve szórakoznak ők,

mind boldogok, szerelmük tiszta, szép,

mig távolabb, hol más az út, a föld,

szerelmeseknek más csoportja élt,

kik mást szeretve élnek másokért;

szerelmük vágya tiszta és nemes,

feledve minden kedves színlelést,

felizzó lelkük nyugtot nem keres

eszmék, erő meg ész s a tett szerelme ez.

 

Ilyen volt rég Heracles és Hylas,

sokat próbált Dáviddal Jonathán,

hős Theseus is Pirithus, igaz

Pylades ás Orestes oldalán,

szelíd Titus, Gesippus, mindahány,

s a halhatatlan: Pythias, Damon -

ők élnek itt barátság asztalán,

s azok, akiknek nem volt irgalom,

csupán szerelmük él tovább a sírokon.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap