Spicer, Jack: Graphemics

1.
Like a scared rabbit running over and over again his tracks in the snow
We spent this Halloween together, forty miles apart.
The tracks are there and the rabbit's feeling of death is there. And the children no longer masquerading themselves as ghosts but as businessmen. yelled "Trick or treat," maybe even in Stinson
The tracks in the snow and the rabbit's motion which writes it is quite legible. The children
Not even pretending to be souls of the dead am not. Forty miles. Nothing really restored
We
And the dead are not really on the frozen field. (The children don't even wear masks) This
Is another poem about the death of John F. Kennedy.

2.
It's been raining five days and will probably keep raining five days more
I get up in the morning. See the treacherous sun and try to read the Indian signs on the pavement. Not much water. Has it been raining while I dreamed?
The sky is no help. The clouds are to the east and the sky (treacherous blue) is no help. It is going to rain from the west.
Nevertheless (while the wind is blowing from the west) I can smell the clouds that won't appear - but will for five or ten days. Your heart, and the sky has a hole in it.
In my heart, as Verlaine said, I can hear the little sound of it raining
Not an Indian sign. But real unfucking rain.

3.
Let us tie the strings on this bit of reality.
Graphemes. Once wax now plastic, showing the ends. Like a red light.
One feels or sees limits.
They are warning graphemes but also meaning graphemes because without the marked ends of the shoelace or the traffic signal one would not know how to tie a shoe or cross a street - which is like making a sentence.
Crossing a street against the light or tying a shoe with a granny knot is all right Freedom, in fact, providing one sees or feels the warning graphemes. Let them snarl at you then and you snarl bock at them. You'll be dead sooner
But so will they. They
Disappear when you die.

4.
The sun-dial makes a grapheme I cannot understand. Even in winter it is accurate. The shadow
And the sun in exact proportions.
The hour-glass is a computer. It measures, (whether or not there ever has been any any sun), how many groins of sand have started at the top and gone, willy-nilly, to the bottom.
Graphemes are voluntary. The sun does not have to hit your face or your face the sun. Your shadow, if you and the sun and willing
Will tell time.
It will spread across the grass at exactly the right intervals, neither of you caring.
The imaginary hour-glass is my enemy, sun-dial,
And yours.

5.
You turn red and green like a traffic light. And in between them orange - a real courting color. Neither
The pedestrian or the driver knows whether he is going to hit the other. Orange
Being a courting color
Doesn't last long. The pedestrian
And the driver go back to the red and green colors of their existence. Unhit
Or hit (it hardly matters.)
When we walked through the Broadway tunnel I showed you signs above green lights which said "ON A RED LIGHT STOP YOUR CAR AND TURN OFF YOUR IGNITION." On an orange light -
But their was not an orange light
In the whole tunnel.

6.
You flicker,
If I move my finger through a candleflame, I know that there is nothing there. But if I hold my finger there a few minutes longer,
It blisters.
This is an act of will and the flame is is not really there for the candle, I
Am writing my own will.
Or does the flame cast shadows?
At Hiroshima, I hear, the shadows of the victims were as if photographed into concrete building blocks.
Or does it flicker? Or are we both candles and fingers?
Or do they both point us to the grapheme on the concrete wall -
The space between it
Where the shadow and the flame are one?

7.
Walden Pond
All those noxious gases rising from it in the summer. In the winter ice
Dirty now. Almost as dirty as the snow in Boston.
W.P.A. swimming hole. Erected
By the Commonwealth of Massachusetts.
We saw the lights across the pond.
They said that there was some sort of being across the pond, drinking dry martinis like we were.
We made tapes. They were probably erased like we were. Figures on the pond's surface.
And yet the water like a piece of paper moved and moves
Restlessly while memory gives the light
From the other side.

8.
I am I - both script i and cursive i. Rolled into one rug, one grapheme from whose colors stem, phonemes, morphemes, unusual birds. Even - if you put a dot or dash with it: syntactic structures.
In between
The spaces on a paper the letters grow like palm-trees in a cold wind
I -
lands of thought within thought within thought. Those cold spaces.
I within I within i etc.
Flowering, all-one. Ein
Eichenbach steht einsam. Old
Senses in new thongs.

9.
There is a new German 50 pfennig postage stamp (a grapheme to be paid for and cancelled)
That shows a chapel and an oak tree
And the oak tree looks like a picture of Hitler.
Graphemes should not be looked at so minutely. The
Forest for the trees. The kisses for the love. The
Oakman grows behind every chapel.
The fine
Print on the contract. God gives us that. The Bundespost Reichsminister says that the issue will continued. "I know what I designed and it's not a countenance of Hitler. It doesn't speak very well for the German people if they see Hitler everywhere."

10.
Love is not mocked whatever use you put to it. Words are also not mocked.
The soup of real turtles flows through our veins. Being a [poet] a disyllable in a world of monosyllables. Awakened by the distance between the [o] and the [e]
The earth quakes. John F. Kennedy is assassinated. The dark forest of words lets in some light from its branches. Mocking them, the deep leaves
That time leaves us
Words, loves.

1.
Mint egy félős nyúl, amely újból és újból végigfut a saját nyomán a havon,
Ezt a Mindenszentek előestéjét együtt töltöttük, negyven mérföldnyire.
A nyomok ott vannak, a nyúl halálfélelme szintúgy. És a gyerekek most már nem kísértetnek öltöznek, hanem üzletembernek, „Csapdlecsacsi"-t ordítanak, tán még Stinsonban is
A nyomok a hóban és a nyúl mozgása, amivel hagyja őket, teljesen kivehetők. A gyerekek
Még ahhoz sem ragaszkodnak, hogy ők a holtak lelkei. Negyven mérföld. Semmi nem lett igazán jóvátéve
Mi
És a holtak valójában nem vagyunk a fagyott mezőn. (A gyerekek még álarcot sem viselnek) Ez
Egy másik vers John F. Kennedy haláláról.

2.
Már öt napja esik és talán még újabb öt napig esni is fog
Reggel fölkelek, látom a csalóka napot, és megpróbálom elolvasni az indián jeleket a járdán. Nem is olyan vizes. Esett, miközben álmodtam?
Az ég nem segít. A felhők keletre vannak, és az ég (csalóka kék) nem segít. Nyugat felől eső készül.
Mindamellett (miközben a szél nyugat felől fúj) érezhetem a felhők szagát, amelyek nem
akarnak mutatkozni - de majd megmutatkoznak öt vagy hat napig. Szíved, és benne az ég lyuka.
Az én szívemben, ahogy Verlaine mondta, hallom az eső csepergő hangocskáját
Nem indián jel. De igazi, ki nem baszott eső.

3.
Erősítsük a zsinegeket erre a valóságdarabra.
Grafémák. Egykor viaszból, most műanyagból, mutatják a végüket. Mint vörös fénynyaláb.
Az ember érzi vagy látja a korlátokat.
Ezek figyelmeztető grafémák, de egyben jelentő grafémák is, mert a cipőfűző megjelölt végei vagy a közlekedési jelzések nélkül az ember nem tudná, hogyan kell megkötni a cipőfűzőt vagy átmenni az úttesten - ami olyan, mint mondatot alkotni.
Pirosban menni át az úttesten vagy rosszul csomózni a cipő fűzőjét, az rendben volna. Voltaképpen szabadság, feltéve, hogy az ember látja a figyelmeztető grafémákat. Csak hadd morogjanak rád és te is morogj vissza rájuk. Korábban halsz meg
Viszont ők szintúgy. Ők
Eltűnnek, amikor meghalsz.

4.
A napóra olyan grafémát jelent, melyet nem értek. Még télen is pontosan jár. Az árnyék
És a nap aránya pontos.
A homokóra komputer. Megméri (attól függetlenül, volt-e valaha is valamennyi nap), mennyi homokszem startolt a tetőn és csúszott akarva-nem akarva az aljára.
A grafémák önkéntesek. A napnak nem kell érnie az arcodat vagy arcodnak a napot. Árnyékodat, ha te és a nap és a jóakarat
Megmondják az időt.
Épp a megfelelő időközökben szétszóródik a fűben, egyikőtök sem veszi észre.
A képzeletbeli homokóra az ellenségem, a napóra,
És a tiéd is.

5.
Pirosra és zöldre váltasz, mint egy közlekedési lámpa. Közben pedig narancsra - igazi nyerő szín. A gyalogos
Vagy a vezető nem tudja, el fogja-e ütni a másikat. Mivel a narancs
Nyerő szín
Nem tart sokáig. A gyalogos
És a vezető visszatérnek létezésük piros és zöld színeihez. Nem ütni el
Vagy elütni (alig számít).
Amikor átsétáltunk a Broadway-alagúton, megmutattam neked a zöld fények fölötti jelzéseket, miszerint „PIROS FÉNYNÉL ÁLLÍTSA MEG A KOCSIJÁT, ÉS KAPCSOLJA KI A MOTORJÁT!" Narancsszínű fénynél -
De nem volt narancsszínű fény
Az egész alagútban.

6.
Te vibrálsz,
Ha ujjamat keresztülhúzom egy gyertya lángján, tudom, hogy semmi nincs abban. De ha ujjamat néhány percnél tovább tartom ott,
Felhólyagzik.
Ez az akarat próbája, és a láng nincs igazán ott a gyertya fölött, én
A saját végakaratomat írom meg.
Vagy árnyékot vet a láng? Hirosimában, úgy hallom, az áldozatok árnyékát mintha belefotózták volna a betontömbökbe.
Vagy remeg is? Vagy gyertyák és ujjak is vagyunk?
Vagy mindketten a grafémákra szegeznek minket a betonfalon -
A köztes térbe
Ahol egy az árnyék és a láng?

7.
Walden-tó
Az összes ártalmas gáz felszáll belőle nyáron. A tél jegében
Koszos most. Majdnem olyan koszos, mint Bostonban a hó.
W. P. A. úszólyuk. A Massachusettsi
Közjóléti Alap emelte.
Láttuk a fényeket a tavon át. Azt mondták, volt valami lény a tó túloldalán, aki száraz Martinit ivott, akárcsak mi.
Szalagokra vettük. Talán kitörölték őket, ahogy minket is. Alakok a tó tükrén.
Mégis a víz, mint papírdarabka, szünet nélkül
Mozgott és mozog, miközben az emlékezet fényt ad
A túloldalról.

8.
Én én vagyok - kézírásos és folyóírásos én. Szőnyegbe csavart graféma, melyből színek fakadnak, fonémák, morfémák, különös madarak. Még - ha pontot vagy gondolatjelet raksz is hozzá: mondattani szerkezetek.
Ezenközben
A spáciumok a papíron a betűk úgy nőnek, mint
pálmafák a hideg szélben
Én -
gondolatok a gondolatokban a gondolatokban tájak. Azok a hideg spáciumok.
Én énem az Énben az énben stb.
Mind-egyik virágozván. Ein
Eichenbach steht einsam.* Régi
Értelmek új gúzsban.

9.
Van egy új német 50 pfenniges postabélyeg (egy graféma, amiért fizetni kell és érvényteleníteni),
Amelyen egy kápolna és egy tölgyfa látható
És a tölgyfa olyan, akár egy Hitler-ábra.
A grafémákat nem kell ilyen tüzetesen vizsgálni. Fától
Az erdőt. Csóktól a szerelmet. A
Tölgyember minden kápolna mögött ott nő.
A finom
Nyomás a szerződésen. Azt nekünk Isten adja. A Bundespost Reichsminister mondja, hogy a kiadást folytatni fogják. „Tudom, hogy mit terveztem, és ez nem Hitler-ábrázat. Nem vet jó fényt a német népre, hogyha mindenütt Hitlert látnak."

10.
A szerelem szóból nem lehet gúnyt űzni, bárhogy használják is. A szavakból sem.
Az igazi teknőcleves átfolyik az ereinken. (Költőnek) lenni annyi, mint két szótagú szónak az egy szótagú világban. Erre ráébreszt az (ö) és az (ő) közti távolság
Reng a föld. John F. Kennedyt megölték. A szavak sötét erdeje némi fényt enged át a lombokon. Ha gúnyt űzünk belőlük, akkor a mélyen
Fekvő falevelek meghagyják nekünk
A szavak szerelmesleveleit.

 
*a német szövegrész - Ein Eichenbach steht einsam - föltehetőleg szándékosan hibás németséggel Heinrich Heine Ein Fichtenbaum steht einsam (Nadányi Zoltán fordításában: Áll egy fenyő magában) kezdetű versére utal. Eichenbach (nem létező szóösszetétel) helyett Eichenbaum-ot olvasva jelentése: áll egy tölgyfa magában.