Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Stevens, Wallace: No Possum, No Sop, No Taters

Stevens, Wallace portréja

No Possum, No Sop, No Taters (Angol)

He is not here, the old sun,
As absent as if we were asleep.

The field is frozen. The leaves are dry.
Bad is final in this light.

In this bleak air the broken stalks
Have arms without hands. They have trunks

Without legs or, for that, without heads.
They have heads in which a captive cry

Is merely the moving of a tongue.
Snow sparkles like eyesight falling to earth,

Like seeing fallen brightly away.
The leaves hop, scraping on the ground.

It is deep January. The sky is hard.
The stalks are firmly rooted in ice.

It is in this solitude, a syllable,
Out of these gawky flitterings,

Intones its single emptiness,
The savagest hollow of winter-sound.

It is here, in this bad, that we reach
The last purity of the knowledge of good.

The crow looks rusty as he rises up.
Bright is the malice in his eye...

One joins him there for company,
But at a distance, in another tree.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.geegaw.com

Mindenütt január (Magyar)

Nincs itt ő, a vén Nap,
Úgy elmaradt, mintha aludnánk.

Fagyott a mező. Száraz a levél.
A rossz végleges ebben a fényben.

E zord légben a törött szárakból
Kezetlen karok merednek. Törzsük

Van, de lábuk nincs, sőt fejük sem.
Fejükben, ha van, a fogoly sikoltás

Néma marad, csak a nyelv jár hangtalan.
A hó szikrázik, mint hulló pillantás,

Mint amikor a látás ragyogva elzuhan.
Rezzennek a levelek, kaparják a földet.

Mindenütt január. Az ég kemény.
Jégbe zárva a szárak.

S e félszeg zizzenésekből,
Ebből a magányból, egy szótag

Zendíti fel merő ürességét,
Télhang ádáz kongását.

Itt, e rosszban érjük meg a jó
Tudásának végső tisztaságát.

A varjú rozsdállik felszálltában,
Ragyog szemében a kajánság.

Kell a társaság, hozzá szegődünk,
De csak távolból, egy másik fáról.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. Gy.

minimap