Stevenson, Robert Louis: The Moon

The moon has a face like the clock in the hall;
She shines on thieves on the garden wall,
On streets and fields and harbour quays,
And birdies asleep in the forks of the trees.

The squalling cat and the squeaking mouse,
The howling dog by the door of the house,
The bat that lies in bed at noon,
All love to be out by the light of the moon.

But all of the things that belong to the day
Cuddle to sleep to be out of her way;
And flowers and children close their eyes
Till up in the morning the sun shall arise.

A hold kerek arca mi? Óralap.
Fényt attul a kertek tolvaja kap,
És utcák, és rét, és kikötők,
Alvó madarak, meg az ágon ülők;

A nyávogó meg a cincogó,
Meg az, ki a kapuban ugatni jó,
A délben durmoló denevér;
A holdnak a fénye nekik sokat ér.

De azt mi a nappali fénynek ügye
Nem volna helyes hogy az ágyba vigye;
Virág- és gyermekszem leragad,
És úgy marad addig, amíg kel a nap.