Stevenson, William: Pompás öreg sör (Jolly Good Ale and Old Magyar nyelven)
|
Jolly Good Ale and Old (Angol)I cannot eat but little meat, My stomach is not good; But sure I think that I can drink With him that wears a hood. Though I go bare, take ye no care, I nothing am a-cold; I stuff my skin so full within Of jolly good ale and old. Back and side go bare, go bare; Both foot and hand go cold; But, belly, God send thee good ale enough, Whether it be new or old.
I love no roast but a nut-brown toast, And a crab laid in the fire; A little bread shall do me stead; Much bread I not desire. No frost nor snow, no wind, I trow, Can hurt me if I wold; I am so wrapp'd and thoroughly lapp'd Of jolly good ale and old’ Back and side go bare, go bare; Both foot and hand go cold; But, belly, God send thee good ale enough, Whether it be new or old.
And Tib, my wife, that as her life Loveth well good ale to seek, Full oft drinks she till ye may see The tears run down her cheek: Then doth she trowl to me the bowl Even as a maltworm should, And saith, 'Sweetheart, I took my part Of this jolly good ale and old.' Back and side go bare, go bare; Both foot and hand go cold; But, belly, God send thee good ale enough, Whether it be new or old.
Now let them drink till they nod and wink, Even as good fellows should do; They shall not miss to have the bliss Good ale doth bring men to; And all poor souls that have scour'd bowls Or have them lustily troll'd, God save the lives of them and their wives, Whether they be young or old. Back and side go bare, go bare; Both foot and hand go cold; But, belly, God send thee good ale enough, Whether it be new or old.
|
Pompás öreg sör (Magyar)Bendőm beteg, a sülteket csak nagyritkán falom, de veletek, csuklyás fejek, a sört nyakalhatom. Bár süvegem se viselem, a fagy nekem öröm, a bőr hevül, ha fűt belül pompásan öreg söröm. Hátam, vállam pőre bár s a fagy bokám eszi, csak adj elég öreg sört nekem, Ég, de az új is megteszi.
Nem kell a hús, csak piritós, meg rák, ha lángveres; falat kenyér is kincset ér, a sok: fölösleges. Jöhet a tél, a hó, a szél, ha úton küszködöm, bevedelem, befűt nekem pompásan öreg söröm. Hátam, vállam pőre bár, s a fagy bokám eszi, csak adj elég öreg sört nekem, Ég, de az új is megteszi.
És Tib, a nőm, jó sörnyelőm, sörért is útra kel, ha fölleli, a könnyei csurognak, úgy vedel. Sürög, akár a sörbogár, kínálgat gyönyöröm: igyál te is, – fűt engem is pompásan öreg söröm. Hátam, vállam pőre bár s a fagy bokám eszi, csak adj elég öreg sört nekem, Ég, de az új is megteszi.
Vedeljenek, nosza nyeljenek, ahogy a jóbarát mulat, igyuk a sört, ilyen gyönyört az ember nem mulaszt. Velem sok mást, kopott kupást, kinek a jó dal öröm, és hitvesét, ifját, öregét – tartson Isten jó sörön. Hátam, vállam pőre bár s a fagy bokám eszi, csak adj elég öreg sört nekem, Ég, de az új is megteszi.
|