Sweeney, Matthew: Olvasás (Reading Magyar nyelven)

Yes, I was reading on the M1.
Yes, I was driving, and reading, too -
a book of poems by Paul Durcan,
The Berlin Wall Café, left by my wife
when she walked out. It wasn't
a twisty clifftop road I was reading on,
it was a motorway, and anybody
with one good eye in their head
could drive on that. Didn't I,
as a hitchhiking student, get asked
to drive a car for thirty miles
while the driver slept in the back?
I can't drive, I remember saying.
It's a motorway, he said. Just keep
in the slow lane, and bring her in
at the second next services.
And it wasn't a novel I was reading -
the thing about poems, Your Honour,
is they're mostly short. you can look up
between them, or between stanzas,
and see what's happening ahead.
Would you prefer if I'd been swigging
from a hip-flask, or sucking on a joint,
or canoodling...? Never mind that.
And what about that blind driver
whose dog barked at red lights?
I refute the charge of swaying
from lane to lane. I stayed in
the slow lane, did a steady 65.
It was 3 a.m., Your Honour, the motorway
was as quiet as it ever gets,
I had no one to hurry home to,
so I took out my Durcan and opened it.
It didn't seem a wrong thing at all!

Igen, olvastam az M1-esen.
Igen, vezettem, és olvastam közben –
egy verseskötetet Paul Durcantől,
The Berlin Wall Café, a feleségemtől
maradt, mikor otthagyott. Nem
szerpentines hegyi úton olvastam,
hanem autópályán és ott bárki,
akinek megvan bár a fél szeme,
simán hajthat. Egyszer még, emlékszem,
egyetemistaként stoppoltam s megkértek
hogy 30 mérföldet vezessek, míg
a sofőr hátul kialudta magát.
Nem tudok vezetni, bizonygattam neki.
Ez autópálya, mondta, csak maradj
a lassú sávon és húzz majd be
a második benzinkúthoz.
És nem is regény volt, amit olvastam –
a versekben a jó az, tudja, Bíró Úr,
hogy nagyrészt rövidek. Fel lehet nézni
köztük, a szakaszok közt, hogy
lássuk, mi történik az úton.
Talán jobb lett volna, ha egy üveget
szopogatok, vagy egy kis kendert szívok,
vagy kézimunkázok a volánnál…? Hagyjuk.
És mit szól ahhoz a vak sofőrhöz, akinek
pirosra vakkant a kutyája?
Határozottan tagadom, hogy egyik
sávról a másikra lődörögtem. A lassú
sávon hajtottam, végig 65-tel.
Du. 3 óra volt, Bíró Úr, a pálya
ennél üresebb nem is lehetett volna,
otthon nem várt senki, akihez siessek,
hát elővettem és kinyitottam Durcant.
Most sem értem, mi rosszat lát ebben?