Swinburne, Charles Algernon: Between the Sunset and the Sea

(song from Chastelard)

Between the sunset and the sea

My love laid hands and lips on me;

Of sweet came sour, of day came night,

Of long desire came brief delight:

Ah love, and what thing came of thee

Between the sea-downs and the sea?

Between the sea-mark and the sea

Joy grew to grief, grief grew to me;

Love turned to tears, and tears to fire,

And dead delight to new desire;

Love's talk, love's touch there seemed to be

Between the sea-sand and the sea.

Between the sundown and the sea

Love watched one hour of love with me;

Then down the all-golden water-ways

His feet flew after yesterday's;

I saw them come and saw them flee

Between the sea-foam and the sea.

Between the sea-strand and the sea

Love fell on sleep, sleep fell on me;

The first star saw twain turn to one

Between the moonrise and the sun;

The next, that saw not love, saw me

Between the sea-banks and the sea.

(dal a Chastelard című drámából)

Tenger és alkonyég között

a szerelem hozzámszökött.

Örömre bú jött, napra éj,

a hosszu vágyra kurta kéj,

s óh szerelem, reád mi jött

tenger és tengerpart között!

Tenger és kikötő között

az édesből keserű lett,

a vágyból könny, a könnyből láng,

holt kéjből új vágy, új fulánk:

s a szerelem így font-kötött

a tenger és homok között.

Tenger és naphunyat között

egy órát köztünk font-kötött,

de már suhant is, fürge láb,

a tegnapok után tovább

az arany vízen; jött s szökött

tenger és tengerhab között.

S tenger fölött és part alatt

minden vágy meghalt, elszunnyadt.

Az első csillag látta, mig

kettőnk egy lett: a második

csak engem látott magamat

tenger fölött és part alatt…