Tennyson, Alfred Lord: A szirten át (Crossing the Bar Magyar nyelven)

Sunset and evening star,
    And one clear call for me!
And may there be no moaning of the bar,
    When I put out to sea.
 
But such a tide as moving seems asleep,
    Too full for sound and foam,
When that which drew from out the boundless deep
    Turns again home!
 
Twilight and evening bell,
    And after that the dark!
And may there be no sadness of farewell,
    When I embark;
 
For though from out our bourn of Time and Place
    The flood may bear me far,
I hope to see my Pilot face to face
    When I have crost the bar.
 
 

Est-csillag, s alkony-ég,

A hívás értem kiált,

S a szirten túl a néma messzeség,

Hol bárkám vízre szállt.

Álomszuszék – dagály tetőz velem,

Se habja, hangja, bár;

Hogy visszavonzza mélyi végtelen:

Fordulna már.

Homály és estharang,

S túlnan vég-sötét,

Könny-ízű búcsúszó mind elmaradt,

S ár sodra tép.

A Tér-Időn, ím túlra indulok,

Ez ár most messzi ránt,

S a Kormányos arca tán felragyog,

Csak jussak a szirten át!