Thomas, Dylan: Hogy fut szolgád, a nap (How soon the servant sun Magyar nyelven)

How soon the servant sun,

(Sir morrow mark),

Can time unriddle, and the cupboard stone,

(Fog has a bone

He'll trumpet into meat),

Unshelve that all my gristles have a gown

And the naked egg stand straight,

Sir morrow at his sponge,

(The wound records),

The nurse of giants by the cut sea basin,

(Fog by his spring

Soaks up the sewing tides),

Tells you and you, my masters, as his strange

Man morrow blows through food.

All nerves to serve the sun,

The rite of light,

A claw I question from the mouse's bone,

The long-tailed stone

Trap I with coil and sheet,

Let the soil squeal I am the biting man

And the velvet dead inch out.

How soon my level, lord,

(Sir morrow stamps

Two heels of water on the floor of seed),

Shall raise a lamp

Or spirit up a cloud,

Erect a walking centre in the shroud,

Invisible on the stump

A leg as long as trees,

This inward sir,

Mister and master, darkness for his eyes,

The womb-eyed, cries,

And all sweet hell, deaf as an hour's ear,

Blasts back the trumpet voice.

Hogy fut szolgád, a nap

(Holnap Hercege, nézd)

Feltépve az időt és kő-szekrényedet

(Nagycsontu köd

Kürtszava ébreszti a húst)

Hogy siet, porcogóm, feladni köpenyed

S felmereszteni a csupasz tojást,

Holnap Herceg, szivaccsal

(Megörökít a seb)

Óriások dajkája kirongyolódott tengerágynál

(Ködforrások itatnak,

Foltozó áradat)

Kiált neked s nekem, uraim, ím e furcsa

Holnapi lény a föld húsából feldörög.

Ideg, szolgáld e friss napot,

Ragyogó rítusát,

Egércsontok közül támadj, tigriskarom,

Hálóm és takaróm

Csapdába csalj egy macskafark követ,

És nyíljatok rögök, mert harapós vagyok,

S bársony hullák másznak a sír felé!

Hogy fut a föld, uram,

(Holnap Hercege, sarkad

Víznyomokat hagy a mag padlatán)

Hogy kapja fel a lámpát,

Lobbant lelket a fellegen,

Emel elő tengelyt szemfedőnk közepén,

És láthatatlan hajtását a törzsnek,

Egy lábat, hatalmasat, mint a fák,

E belső úr,

Uram és mesterem, szemed merő sötét,

Ez anyaméh-szemű, kiált,

S kürtjének süketen, mint egy mennyei fül,

Az édes pokol mind visszaüvölt.