Thomas, Dylan: Szakmámat, dacos művészetemet (In My Craft or Sullen Art Magyar nyelven)

In my craft or sullen art
Exercised in the still night
When only the moon rages
And the lovers lie abed
With all their griefs in their arms,
I labour by singing light
Not for ambition or bread
Or the strut and trade of charms
On the ivory stages
But for the common wages
Of their most secret heart.

Not for the proud man apart
From the raging moon I write
On these spindrift pages
Nor for the towering dead
With their nightingales and psalms
But for the lovers, their arms
Round the griefs of the ages,
Who pay no praise or wages
Nor heed my craft or art.

Szakmámat, dacos művészetemet
Gyakorlom az éj csendjében,
Mikor csak a hold őrjöng
S a szerelmesek ágyban vannak,
Karjuk között minden bánatukkal.
Robotolok éneklő fényben,
Nem dicsőségért, nem kenyérért,
Nem hiún varázslatot árusítani
Elefántcsont színpadokon;
Hanem a hétköznapi bérért, amit
Az ő legtitkosabb szívük fizet.

Nem a büszkéknek, akik távol állnak
Az őrjöngő holdtól, nem nekik írok
E hullámtaraj-fújta lapokra;
Nem a holtaknak, akik fölénk tornyosulnak
Csalogány- és zsoltárhangjaikkal;
Hanem a szerelmeseknek, ahogy a karjuk
A korok bánatait fogja át;
Ők nem dicsérnek, bért sem adnak,
Sőt meg se hallják művészetemet.