Thomas, Dylan: Fény tör, hol nap se süt (Light breaks where no sun shines Magyar nyelven)

Light breaks where no sun shines;

Where no sea runs, the waters of the heart

Push in their tides;

And, broken ghosts with glow-worms in their heads,

The things of light

File through the flesh where no flesh decks the bones.

A candle in the thighs

Warms youth and seed and burns the seeds of age;

Where no seed stirs,

The fruit of man unwrinkles in the stars,

Bright as a fig;

Where no wax is, the candle shows its hairs.

Dawn breaks behind the eyes;

From poles of skull and toe the windy blood

Slides like a sea;

Nor fenced, nor staked, the gushers of the sky

Spout to the rod

Divining in a smile the oil of tears.

Night in the sockets rounds,

Like some pitch moon, the limit of the globes;

Day lights the bone;

Where no cold is, the skinning gales unpin

The winter's robes;

The film of spring is hanging from the lids.

Light breaks on secret lots,

On tips of thought where thoughts smell in the rain;

When logics dies,

The secret of the soil grows through the eye,

And blood jumps in the sun;

Above the waste allotments the dawn halts.

Fény tör, hol nap se süt:

hol tenger nem fut, szívi víztömeg

lök befele:

tört lelkek fénybogár-belű feje,

fény-elemek

úsznak a húson át, hol hús se föld.

A gyertya comb közén

ifjú magot hevíts vént eltüzel;

hol mag se kel,

ember-gyümölcs csillagokban feszül,

fénylő füge;

hol nincs viasz, kinéz a gyertyabél.

Virrad a szem mögött:

fej s láb pólusa közt szélfújta vér

mint tengerár;

kerítetlen égi olajkutak

vessző alatt

szöknek, mosolyból könny-olaj fakad.

Odvakban éj gyűlik,

miként szurok hold, égitest-burok:

csont s nap ragyog,

hol nincs fagy, a nyúzó szélvész kitár

téli ruhát;

szemhéj mögött a tavasz filmje függ.

Fény tör titkos helyen,

hol eszmecsücskök áznak, szaglanak;

logika hal,

s a talaj titka átnő a szemen,

a napba vér szalad,

fosztott kertek fölött hajnal megáll.