Thomas, Dylan: To Others Than You

Friend by enemy I call you out.

You with a bad coin in your socket,

You my friend there with a winning air

Who palmed the lie on me when you looked

Brassily at my shyest secret,

Enticed with twinkling bits of the eye

Till the sweet tooth of my love bit dry,

Rasped at last, and I stumbled and sucked,

Whom now I conjure to stand as thief

In the memory worked by mirrors,

With unforgettably smiling act,

Quickness of hand in the velvet glove

And my whole heart under your hammer,

Were once such a creature, so gay and frank

A desireless familiar

I never thought to utter or think

While you displaced a truth in the air,

That though I loved them for their faults

As much as for their good,

My friends were enemies on stilts

With their heads in a cunning cloud.

Barátban ellenség, kihívlak.

Te, hamis pénzzel perselyedben,

Te, lehengerlő dumájú barátom,

Ki hazugságot kentél rám, faképpel

Lesve ki titkom, mit úgy rejtegettem,

Szemed fénymorzsákkal száraz falatra

Szeretetem lágy fogát rákapatta,

S fölhorzsoltál, míg akadozva nyeltem,

Téged erőm most tolvajként idéz fel

A tükör-rendszerű emlékezetben,

A tett el nem mosódó mosolyával,

A bársonykesztyűs kéz bűvészcselével

S szivemmel, mit mozsárba törsz,

Hisz, hogy van itt vidám, őszinte fickó,

Ily önzetlen rokon, sosem reméltem,

S mondani se mertem, míg félresikló

Igazságokkal labdáztál a légben,

Sem, hogy bár a jót és hibát

Bennük egyképp szerettem én,

Ellenségem volt annyi jóbarát

Gólyalábon, ködsüveggel fején.