Thomas, Dylan: Huszonnégy esztendő (Twenty-Four Years Magyar nyelven)

Twenty-four years remind the tears of my eyes.

(Bury the dead for fear that they walk to the grave in labour.)

In the groin of the natural doorway I crouched like a tailor

Sewing a shroud for a journey

By the light of the meat-eating sun.

Dressed to die, the sensual strut begun,

With my red veins full of money,

In the final direction of the elementary town

I advance as long as forever is.

Huszonnégy esztendő hívja tetemre szememnek könnyét.

(Sírba a holtakat vagy ők kerekednek gyászmenetekbe önként.)

Test kapubolt öblében kuporogtam vaksi szabóként

varrván a nagy útra szemfödelet

a húsevő Nap sugarainál.

Fölvettem halotti ruhám: indult az érzékek tánca, a bál

— pénz feszíti vörös ereimet —,

arra, hol a cél, az őselemi város áll.

Megyek előre, messzire, mint az öröklét.