Thomson, James: Rule Britannia

When Britain first, at heaven's command,
    Arose from out the azure main,
This was the charter of the land,
    And guardian angels sung this strain -
       "Rule, Britannia, rule the waves;
       Britons never will be slaves."
 
The nations, not so blest as thee,
    Must in their turns to tyrants fall;
While thou shalt flourish great and free,
    The dread and envy of them all.
       "Rule, Britannia, rule the waves;
       Britons never will be slaves."
 
Still more majestic shalt thou rise,
    More dreadful from each foreign stroke;
As the loud blast that tears the skies
    Serves but to root thy native oak.
       "Rule, Britannia, rule the waves;
       Britons never will be slaves."
 
Thee haughty tyrants ne'er shall tame;
    All their attempts to bend thee down,
Will but arouse thy generous flame,
    But work their woe and thy renown.
       "Rule, Britannia, rule the waves;
       Britons never will be slaves."
 
To thee belongs the rural reign;
    Thy cities shall with commerce shine;
All thine shall be the subject main,
    And every shore it circles thine.
       "Rule, Britannia, rule the waves;
       Britons never will be slaves."
 
The Muses, still with freedom found,
    Shall to thy happy coast repair:
Blest isle! with matchless beauty crowned,
    And manly hearts to guard the fair.
       "Rule, Britannia, rule the waves;
       Britons never will be slaves."

Midőn a britt föld, égi szóra,
A tenger mélyiből kikelt,
Ez volt a hitlevélbe’ róla,
Mit angyal-kórus énekelt:
Légy úr, Britannia, bárhol zúg a hab!
Brittből nem lesz soha rab!
 
Sok nép, mely mint te, nincs megáldva,
Majd kényur-láncokat cipel:
Te nagy, szabad léssz, s a világba’
Mindenki fél és irigyel.
Légy úr, Britannia, bárhol zúg a hab!
Brittből nem lesz soha rab!
 
Ha érzed is más nép csapásit,
Dicsőbben támadsz újra föl,
Mint tölgyed izmosodni látszik
A vésztül, amely rája tör.
Légy úr, Britannia, bárhol zúg a hab!
Brittből nem lesz soha rab!
 
A gőgös zsarnok nem bir véled,
S ha mégis megpróbálja majd:
Tüzed csak annál jobban éled
S fényt hoz reád - magára jajt!
Légy úr, Britannia, bárhol zúg a hab!
Brittből nem lesz soha rab!
 
Falun a gabonád, városidba’
Kereskedelmed gazdagít;
A tenger néked tárva-nyitva,
És úrként járod partjait.
Légy úr, Britannia, bárhol zúg a hab!
Brittből nem lesz soha rab!
 
Hol a szabadság szűz legébe’
A múzsa boldogan tanyáz,
Sziget! mit hű fiaktól védve
Páratlan szépség koronáz :
Légy úr, Britannia, bárhol zúg a hab!
Brittből nem lesz soha rab!
 
 
Angol hazafias dal, melynek refrénje így szól: Rule Britannia, rule the waves (Uralkodjál Britannia a habok felett). Szövegét Thomson, zenéjét pedig Arne írta. Ma az angol flotta és hadsereg használja.