Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Thoreau, H. D.: Hívság óhajok kötege vagyok (I am a Parcel of Vain Strivings Tied Magyar nyelven)

Thoreau, H. D. portréja

I am a Parcel of Vain Strivings Tied (Angol)

I am a parcel of vain strivings tied

By a chance bond together,

Dangling this way and that, their links

Were made so loose and wide,

Methinks,

For milder weather.

 

A bunch of violets without their roots,

And sorrel intermixed,

Encircled by a wisp of straw

Once coiled about their shoots,

The law

By which I'm fixed.

 

A nosegay which Time clutched from out

Those fair Elysian fields,

With weeds and broken stems, in haste,

Doth make the rabble rout

That waste

The day he yields.

 

And here I bloom for a short hour unseen,

Drinking my juices up,

With no root in the land

To keep my branches green,

But stand

In a bare cup.

 

Some tender buds were left upon my stem

In mimicry of life,

But ah! the children will not know,

Till time has withered them,

The woe

With which they're rife.

 

But now I see I was not plucked for naught,

And after in life's vase

Of glass set while I might survive,

But by a kind hand brought

Alive

To a strange place.

 

That stock thus thinned will soon redeem its hours,

And by another year,

Such as God knows, with freer air,

More fruits and fairer flowers

Will bear,

While I droop here.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Hívság óhajok kötege vagyok (Magyar)

Hívság óhajok kötege vagyok,

Véletlen-összefűzte,

Bolygok, mi mód jön és irány,

S oly tág s laza e bog:

Talán

Vár szebb időkre.

 

Gyökere-tépett ibolyacsokor,

Vadsóska-leveles,

Szártól pár szalmaszál között

Fonták valamikor –:

Mi köt,

Törvényem ez.

 

Egy csokor, mit ott tépett az Idő

Szép Elysiumon,

Sebtén, s vele csonkot s gyomot,

Járja útját: vesző,

Konok –

Vágyott napon!

 

Így nyílok el látatlan, sebesen,

Nedvem felélem én,

Szertezöldellni nem tudok,

Nincs hozzá gyökerem,

Befog

Rideg edény.

 

Száramon pár gyengéd rügy még maradt,

Létezésmímelők,

De ah! nem tudják sarjaik,

Mi gyors jön, fonnyadat,

Amit

Hoznak idők.

 

De látom: hogy letéptek, célja van,

Üveg vázája vár,

Élhetnék még, de énvelem

Egy kedves kéz suhan,

Helyem

Oly furcsa bár.

 

A vékonyult tő kárpótlást talál,

Uj éve térein,

Istennél, szabad levegőn,

Virul, termésre vár:

Öröm! —

Míg hullok, ím.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://canadahun.com/forum/showthread.php?p=2528538#post2528538

minimap