Tomlinson, Charles: At Holwell farm

It is a quality of air, a temperate sharpness
Causes an autumn fire to burn compact,
To cast from a shapely and unrifted core
Its steady brightness. A kindred flame
Gathers within the stone, and such a season
Fosters, then frees it in a single glow:
Pears by the wall and stone as ripe as pears
Under the shell-hood‘s cornice; the door's
Bright oak, the window's slim-cut frames
Are of an equal whiteness. Crude stone
By a canopy of shell, each complements
In opposition, each is bound
Into a pattern of utitities - this farm
Also a house, this house a dwelling.
Rooted in more than earth, to dwell
Is to discern the Eden image, to grasp
In a given place and guard it well
Shielded in stone. Whether piety
Be natural, is neither the poet’s
Nor the builder's story, but a quality of air,
Such as surrounds and shapes an autumn fire
Bringing these sharp disparities to bear.

Ez a levegő sajátja: mérsékelt élesség
Teszi, hogy a tűz tömörebben ég,
Hogy formás, ép magjából lövellje
Biztos ragyogását. Rokon láng
Érik a kőben, és az ilyen évszak
Táplálja, majd szikrába szabadítja:
Körték a falnál és kő, érett akár a körték,
A héjbeton tetőpárkány alatt; az ajtó
Fényes tölgyfája, az ablakok keskeny keretei
Azonosan fehérlenek. Nyers kő
És betontetőzet, valamennyi összetevő
Ellentétben, ugyanegy hasznosságra
Szorítva valamennyi - ez a farm
Ház egyben, ez a házlakás.
Ha nemcsak a föld köt, lakni annyi mint
Felismerni az Éden képét, megragadni
Egy adott helyen és kőbe takarva
Megóvni jól. De ha az áhitat
Természetes, az sem a költő, sem az építész
Meséje, hanem a levegő sajátja,
Mely körülvesz és őszi tüzet formál,
E sok különbözést haszonra váltva.