Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Traherne, Thomas: Eden

Traherne, Thomas portréja

Eden (Angol)

A learned and a happy ignorance

Divided me

From all the vanity,

From all the sloth, care, pain, and sorrow that advance

The madness and the misery

Of men. No error, no distraction I

Saw soil the earth, or overcloud the sky.

 

I knew not that there was a serpent's sting,

Whose poison shed

On men, did overspread

The world; nor did I dream of such a thing

As sin, in which mankind lay dead.

They all were brisk and living wights to me,

Yea, pure and full of immortality.

 

Joy, pleasure, beauty, kindness, glory, love,

Sleep, day, life, light,

Peace, melody, my sight,

My ears and heart did fill and freely move.

All that I saw did me delight.

The Universe was then a world of treasure,

To me an universal world of pleasure.

 

Unwelcome penitence was then unknown,

Vain costly toys,

Swearing and roaring boys,

Shops, markets, taverns, coaches, were unshown;

So all things were that drown'd my joys:

No thorns chok'd up my path, nor hid the face

Of bliss and beauty, nor eclips'd the place.

 

Only what Adam in his first estate,

Did I behold;

Hard silver and dry gold

As yet lay under ground; my blessed fate

Was more acquainted with the old

And innocent delights which he did see

In his original simplicity.

 

Those things which first his Eden did adorn,

My infancy

Did crown. Simplicity

Was my protection when I first was born.

Mine eyes those treasures first did see

Which God first made. The first effects of love

My first enjoyments upon earth did prove;

 

And were so great, and so divine, so pure;

So fair and sweet,

So true; when I did meet

Them here at first, they did my soul allure,

And drew away my infant feet

Quite from the works of men; that I might see

The glorious wonders of the Deity.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.celtoslavica.de/sophia

Éden (Magyar)

Bölcsen szerzett Tudatlanságomért,

hogy e világ

körén se Hiuság,

se Restség, se Gond, se Bánat nem ért

Esztelenségét s Nyomorát

elkerültem. Hibát, zavart sosem

láttam fénylő földemen, egemen.

 

Nem tudtam: a Kígyó Méregfoga

belénk hatolt,

s nemünk így megromolt;

hogy van bűn, nem is álmodtam soha,

s az Emberiség benne holt.

Fürgén eleven volt minden dolog,

s véltem, tiszták és halhatatlanok.

 

Öröm, Kéj, Szépség, Báj és Szeretet,

Álom s Való,

Béke, Dal: járta jó

szememet, fülemet és szivemet;

és így volt minden: fényhozó!

Az Univerzum így volt Kincs-Világ,

s Világegyetem, mit Öröm hat át.

 

Távol álltak tőlem Bűnbánatok;

Élvek, hiúk;

káromló, vad Fiúk;

Boltok, Kocsmák, Hintók és Piacok:

mind, min Öröm zátonyra fut.

Utam sosem rontották Tövisek;

Fény s Áldás jött, nem borús fellegek.

 

Mit Ádám a Kertben, azt láttam, azt!

Ezüst, rideg,

még mélyen rejtezett

a száraz Arany; éreztem, maraszt

sok régi kedves Élvezet:

ártatlanságukkal élt valaha

az Elemi Egyszerűség fia.

 

Mi Édenének díszeként virult,

Gyerekkorom

éke volt: Gyámolom

az Egyszerűség; friss Szemem kigyúlt:

első Kincsem láttam, tudom,

Isten művét – a Szeretet Hatása

volt földi Létem első Vígadása.

 

S oly Isteniek, oly Tiszták s Nagyok,

oly édesek

s igazak mind ezek

az Örömek! Lelkem alig tudott

betelni vélük; Emberek

Művétől távolít, és visszahoz

az Istenség dicső csodáihoz.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap