Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Traherne, Thomas: Wonder

Traherne, Thomas portréja

Wonder (Angol)

How like an angel came I down!

How bright are all things here!

When first among his works I did appear

O how their glory me did crown!

The world resembled his eternity,

In which my soul did walk;

And ev'ry thing that I did see

Did with me talk.

 

The skies in their magnificence,

The lively, lovely air;

Oh how divine, how soft, how sweet, how fair!

The stars did entertain my sense,

And all the works of God, so bright and pure,

So rich and great did seem,

As if they ever must endure

In my esteem.

 

A native health and innocence

Within my bones did grow,

And while my God did all his glories show,

I felt a vigour in my sense

That was all spirit. I within did flow

With seas of life, like wine;

I nothing in the world did know

But 'twas divine.

 

Harsh ragged objects were conceal'd,

Oppressions tears and cries,

Sins, griefs, complaints, dissensions, weeping eyes

Were hid, and only things reveal'd

Which heav'nly spirits, and the angels prize.

The state of innocence

And bliss, not trades and poverties,

Did fill my sense.

 

The streets were pav'd with golden stones,

The boys and girls were mine,

Oh how did all their lovely faces shine!

The sons of men were holy ones,

In joy and beauty they appear'd to me,

And every thing which here I found,

While like an angel I did see,

Adorn'd the ground.

 

Rich diamond and pearl and gold

In ev'ry place was seen;

Rare splendours, yellow, blue, red, white and green,

Mine eyes did everywhere behold.

Great wonders cloth'd with glory did appear,

Amazement was my bliss,

That and my wealth was ev'ry where:

No joy to this!

 

Curs'd and devis'd proprieties,

With envy, avarice

And fraud, those fiends that spoil even Paradise,

Flew from the splendour of mine eyes,

And so did hedges, ditches, limits, bounds,

I dream'd not aught of those,

But wander'd over all men's grounds,

And found repose.

 

Proprieties themselves were mine,

And hedges ornaments;

Walls, boxes, coffers, and their rich contents

Did not divide my joys, but all combine.

Clothes, ribbons, jewels, laces, I esteem'd

My joys by others worn:

For me they all to wear them seem'd

When I was born.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com/poem/wonder/

Ámulat (Magyar)

    Angyalként jöttem ide én!

        Dicsfénnyel tündökölt,

Teremtőjét magasztalta a Föld,

    s koronám lett e fény!

Örök Mivoltát mondta minden itt,

          hol lelkem lépkedett,

    pillantásomra mindegyik

              dolog felelt.

 

    Az egek míly kápráztatók!

          Élő a levegő,

oly isteni, oly lágy, oly ölelő,

    elbűvölők a csillagok!

Minden művében dús, szeplőtelen,

        hatalmat rejt, erőt,

    jól tudtam, nem szűnök sosem

              dícsérni Őt.

 

    Ártatlanság és bizalom

        csontomban lakozott,

az Úr énnékem így mutatkozott.

    Vágyam, éreztem, nő nagyon,

mint bor, mint tenger habjai

        sodródom Őfelé,

    nem tudtam másról, csak ami

              Istenemé.

 

    A durvaság elmenekült,

          csitult a jajgatás,

viszály, panasz, bűn és sanyargatás.

    Csupán min kedvük földerül,

min égi angyalok és szellemek

        örülnek, nem csalást

    láttam, vagy kalmár szellemet,

              áldás nyomát.

 

    Az utcát arany födte be,

        enyém volt ifju, lány,

arcukról öröm sugárzott reám.

    Szent volt az ember gyermeke.

Míg angyalszárnyam köztük hordozott,

        ámultam boldogan,

    hogy Néki mindegyik dolog

              díszére van.

 

    Gyémánt, arany, gyöngy, színezüst

        kápráztatták szemem,

fehéren, kéken, sárgán, vörösen

    tüzük lobogott mindenütt.

Csodák dicsfényben jártak ott,

        mutatták magukat.

    Vagyonom láttán elfogott

              az ámulat.

 

    Csalás, irigység, kapzsiság

          és minden más egyéb,

mitől pokollá válhatik az ég,

    szememtől messzeszállt.

Kerítés, korlát, árok és sövény

          nem állta el utam,

    szabadon jártam-keltem én

                s nyugalmasan.

 

    Nem csúf szokások járták, nemesek,

          dísz volt a kerités,

a kincs elosztva sok lett, nem kevés,

    elébem tárták ládák, rekeszek.

Szalagom, ékszerem és dús ruhám,

          ha más hordta, nem én,

    örömöm az volt igazán,

              az volt enyém.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.freeweb.hu/takacszsuzsa

minimap