Van Doren, Mark: És vajon az állatok? (And Did the Animals? Magyar nyelven)

And did the animals in Noah’s ark—
That was of oleander wood, with cabins
Cunningly bitumined in and out—
Did all those animals lie quietly?
For months and weeks and days, until the dove
Came home, and they were dry on Ararat,
Did every bird, with head beneath its wing,
Did every beast, with forepaws folded in,
Did every reptile, coiled upon itself,
Lie sleeping as no man did, patiently?
A man might think this tempest would not end,
Nor timbers cease to creak, nor the light come.
These did not know it rained, these did not know
Their kind survived in them if it survived.
A thinking man might doubt it, and in misery
Listen. Did they listen? But to what?
They did not know of time, they did not count
The waves. Then did they cry out in their dreams?
Or did they even dream, those specimen souls?

S vajon Noé bárkájában, hol a
Leanderfa-kabint kátrányszegély
Védte fortélyosan kívül-belül -
A sok állat vajon nyugton maradt?
Hány nap, hét, hónap múlt míg a galamb
Megtért s szárazra vált az Ararát;
S vajon szárny alá rejtett csőrrel a
Madár, behúzott lábbal mind a vad,
S az összetekerült földöncsuszók
Aludtak csak, miként ember soha?
Mi azt hinnénk, vihar s a recsegő
Gerenda-zaj nem szűnhet, fény se lesz.
Ők nem tudhatták, hogy kívül zuhog,
Hogy bennük él, ha fönnmarad a faj.
Az eszes ember tán kétkedne és
Vigyázkodna a bajban. Ők mire?
Időt se tudva, nem számlálva a
Hullámokat fölsírtak éjidőn
E mintalények? S álmodtak vajon?