Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Warren, Robert Penn: Small Ethernity

Warren, Robert Penn portréja

Small Ethernity (Angol)

The time comes when you count the names--whether

Dim or flaming in the head’s dark, or whether

In stone cut, time-crumbling or moss-glutted

You count the names to reconstruct yourself.

 

But a face remembered may blur, even as you stare

At a headstone. Or sometimes a face, as though from air,

Will stare at you with a boyish smiole--but, not

Stone-moored, blows away like dandelion fuzz.

 

It is very disturbing. It is as though you were

The idiot boy who ventures out on pond-ice

Too thin, and hears here--hears there--the creak

And crackling spread. That is the sound Reality

 

Makes as it gives beneath your metaphysical

Poundage. Memory dies. Or lies. Time

Is a wind that never shifts air. Pray only

That, in the midst of selfishness, some

 

Small act of careless kindness, half-unconscious, some

Unwitting smile or brush of lips, may glow

In some other mind’s dark that’s lost your name, but stumbles

Upon that momentary Eternity.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.cedarstennisresort.com

Kis örökkévalóság (Magyar)

Jön az idő, hogy megszámold mind a neveket –

Tudat-éjben lángolók vagy homályosak, mindegy –

S idő porítja, kőbe vésték vagy moha fedi őket.

Megszámolod a neveket, hogy magad újraalkosd.

 

Am az arc emléke halványulhat, bámulj

Sírkőre bár. Olykor egy arc, akárha légből,

Bámul kisfiús mosollyal – de nem

Kőbe-karcolt: mint pitypang bóbitája, szerteszáll.

 

Nyugtalanító. Mintha te volnál az idióta

Fiú, aki kimerészkedik a tó túlvékony

Jegére s hallja innét, hallja onnét, terjed

A pattogás. A Valóság hangja ez,

 

Ahogy metafizikai csatangolásaid alatt

Bereped. Az emlék meghal. Vagy csal. Az idő

Oly szél, iránya nem változó. Imádkozz,

Hogy az önösség közepett valami

 

Felelőtlen kedvesség, félig-öntudatlan, valami

Önkéntelen mosoly, ajkak rezdülése fölragyoghat

Egy másik elme éjjelében, mely neved feledte már,

De belebotlik ebbe a pillanatnyi Örökkévalóságba.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap