Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Wheeler Wilcox, Ella: MAGÁNY (Egyetlen Közhelyből Költött Költemény) (Solitude Magyar nyelven)

Wheeler Wilcox, Ella portréja

Solitude (Angol)


Laugh, and the world laughs with you;
Weep, and you weep alone.
For the sad old earth must borrow its mirth,
But has trouble enough of its own.
Sing, and the hills will answer;
Sigh, it is lost on the air.
The echoes bound to a joyful sound,
But shrink from voicing care.

Rejoice, and men will seek you;
Grieve, and they turn and go.
They want full measure of all your pleasure,
But they do not need your woe.
Be glad, and your friends are many;
Be sad, and you lose them all.
There are none to decline your nectared wine,
But alone you must drink life's gall.

Feast, and your halls are crowded;
Fast, and the world goes by.
Succeed and give, and it helps you live,
But no man can help you die.
There is room in the halls of pleasure
For a long and lordly train,
But one by one we must all file on
Through the narrow aisles of pain.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásaallpoetry.com

MAGÁNY (Egyetlen Közhelyből Költött Költemény) (Magyar)

Kacagj, s a világ kacag veled,
De sírhatsz egyedül.
Hisz e földi borág karóira hág,
De magában összedűl.
Dalolj, s válaszra találsz;
Nyögésed elnyeli lég.
A visszhang nem szomorú sosem:
Panasz neki nem elég.

Örülj, s lesz sok követőd;
Búsulsz? Magadra maradsz.
Az élvezetet mind osztja veled,
De jajod, elvetik azt.
Míg boldog vagy, lesz sok barátod;
Ha búsulsz, sohase lesz.
Nektárt ha kinálsz, teli lesz az a ház,
Ecetet? Hiába epedsz!

Dőzsölj, nem léssz egyedül;
Bőjtölj, és otthagy a nép;
Oszd szét vagyonod: segíteni fog,
Haldoklasz? Oda se lép.
Az öröm házának tágas a terme,
Elférnek benne sokan;
De kínjai szűk folyosóján
Mindünk magában oson.

--------------------------------

V.ö. Ovidius: "Donec eris felix, multos numerabis amicos; Tempora si fuerint nubila, solus eris (Míg csak boldog léssz, hemzsegnek majd a barátok; Ámde magadra maradsz, hogyha eged beborul)." A fenti vers ezt az egy gondolatot ismételgeti, mint egy imamalom. - A legrosszabb közhely az, amelyik még csak nem is igaz. Lehet, hogy az ókori Rómában igaz volt, hogy hogy az egyik okvetlenül pácban hagyta a másikát, de másutt és más korokban, a mi korunkban is, ennek a szöges ellentétét látjuk nap mint nap. Gazdag emberek jövedelmük nagy százalékát költik jótékonyságra, sok szegény talán még nagyobb százalékát, háborúk, földrengések, tűzvészek idején emberek ezrei viszik a bőrüket vásárra, hogy megmentsék a bajbajutottakat. Egyes költők csak azért töltik meg a verseiket pesszimizmussal, mert a XIX. század óta az a divat, az ilyesminek tapsolnak a félművelt álentellektüelek. Ha érdekes, eredeti, esztétikus formában dalolnak ilyesmit, akkor lapos gondolatok hangoztatása is megbocsátható, mert a költészet nem filozófia, hanem szó, forma. De lapos forma nem tesz megbocsáthatóvá lapos gondolatot.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

Kapcsolódó videók


minimap