Whitman, Walt: I Saw in Louisiana A Live-Oak Growing

I saw in Louisiana a live-oak growing,
All alone stood it and the moss hung down from the branches,
Without any companion it grew there uttering joyous leaves of dark green,
And its look, rude, unbending, lusty, made me think of myself,
But I wonder'd how it could utter joyous leaves standing alone there without its friend near, for I knew I could not,
And I broke off a twig with a certain number of leaves upon it, and twined around it a little moss,
And brought it away, and I have placed it in sight in my room,
It is not needed to remind me as of my own dear friends,
(For I believe lately I think of little else than of them,)
Yet it remains to me a curious token, it makes me think of manly love;
For all that, and though the live-oak glistens there in Louisiana solitary in a wide flat space,
Uttering joyous leaves all its life without a friend a lover near,
I know very well I could not.

Láttam, örökzöld tölgyfa nőtt Louisianában,
Teljesen egyedül állt, és moha csüngött az ágairól,
Ott növekedett társak nélkül, derűs, sötétzöld levelek sarjadtak rajta,
És a látványa, durva, zord, robusztus, magamra emékeztetett,
De azt csodáltam, hogyan sarjaszthat ily derűs leveleket, magában állva, barátok nélkül, mert tudtam, én erre nem lennék képes,
S letörtem egy ágat, pár levél volt rajta, beletekertem egy kis mohába,
Elhoztam, és a szobámba vittem, hogy szem előtt legyen,
Nem arra kell, hogy emlékeztessen saját kedves barátaimra,
(Hisz' mostanában másra nemigen gondolok, csak rájuk,)
Hanem mert különös jelkép marad nekem, a férfias szerelmet idézi;
Louisiana örökzöld tölgye egyszál magában ragyog a széles mezőn,
És mégis, egész életében, egyetlen barát vagy szerető nélkül növeszt derűs leveleket,
Nagyon jól tudom, erre nem lennék képes.