Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Whitman, Walt: Ó kapitány! Kapitányom! (O Captain! my Captain! Magyar nyelven)

Whitman, Walt portréja

O Captain! my Captain! (Angol)

To Lincoln's death

O Captain! my Captain! our fearful trip is done;
The ship has wether’ d every rack, the prize we sought is won;
The port is near, the bells I hear, the people all exulting,
While follow eyes the steady keel, the vessel grim and daring;

      But O heart! heart! heart!
      O the bleeding drops of red,
      Where on the deck my Captain lies,
        Fallen cold and dead.

O Captain! my Captain! rise up and hear the bells;
Rise up - for you the flag is flung – for you the buggle trills,
For you bouquets and ribbon’ d wreaths– for you the shores a – crowding,
For you they call, the swaying mass, their eager faces turning;

      Here Captain! dear father!
      This arm beneath your head;
      It is some dream that on the deck,
        You’ ve fallen cold and dead.

My Captain does not answer, his lips are pale and still;
My father does not feel my arm, he has no pulse nor will;
The ship is anchor’ d safe and sound, its voyage closed and done;
From fearful trip, the victor ship, comes in with object won;

      Exult, O shores, and ring, O bells!
      But I, with mournful tread,
      Walk the deck my Captain lies,
        Fallen cold and dead.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.americanpoems.com

Ó kapitány! Kapitányom! (Magyar)



Ó kapitány! Kapitányom! A félelmes útnak vége,
Hajónk nyerte a nagy csatát, uram eljött a béke.
Közel a parthoz harangok szólnak, a kikötő népe ünnepel,
Csillogó szemek figyelik hajónk, ahogy komoran úszik el,

De Ó jaj! Ó jaj! Ó jaj!
Vörös vércsepp koppan,
S a kapitány a fedélzeten
Vérbe fagyva, holtan.


Kapitány! Ó kapitányom! a harang érted kondul,
Kelj fel – hiszen zászló leng – a néped érted tódul,
Harsogó kürtöknek, szalagos csokroknak ki tud ellenállni,
Téged hív a hullámzó tömeg, a hőst akarják látni.

Kapitányom! drága atyám!
Karom fejed alá fontan,
Mily szörnyű álom látni téged
Vérbe fagyva, holtan.


De a kapitány nem válaszol, ajka néma bágyadt
Nem érzi már tartó karom, arca békés, sápadt,
Hajónk kiköt, horgony csörren, az útnak most már vége,
A győztes hajó elérte célját, s visszatért a révbe.

Örvendjetek, zsibongjatok!
Én nem mozdulok onnan!
Hol a kapitányom fekszik,
Vérbe fagyva, holtan.



FeltöltőFőfai Sándor
Az idézet forrásaAmatőr művészek fóruma

minimap