Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Whittier, John Greenleaf: Kossuth

Whittier, John Greenleaf portréja

Kossuth (Angol)

Type of two mighty continents! - combining
The strength of Europe with the warmth and glow
 
Of Asian song and prophecy, - the shining
Of Orient splendors over Northern snow!
 
Who shall receive him? Who, unblushing, speak
Welcome to him, who, while he strove to break
 
The Austrian yoke from Magyar necks, smote off
At the same blow the fetters of the serf, -
 
Rearing the altar of his Father-land
On the firm base of freedom, and thereby
 
Lifting to Heaven a patriot's stainless hand,
Mocked not the God of Justice with a lie!
 
Who shall be Freedom's mouth-piece? Who shall give
Her welcoming cheer to the great fugitive?
 
Not he who, all her sacred trusts betraying,
Is scourging back to slavery's hell of pain
 
The swarthy Kossuths of our land again!
Not he whose utterance now from lips designed
 
The bugle-march of Liberty to wind,
And call her hosts beneath the breaking light, -
 
The keen reveille of her morn of fight, -
Is but the hoarse note of the bloodhound's baying,
 
The wolfs long howl behind the bondman's flight!
O for the tongue of him who lies at rest
 
In Quincy's shade of patrimonial trees, -
Last of the Puritan tribunes and the best, -
 
To lend a voice to Freedom's sympathies.
And hail the coming of the noblest guest
 
The Old World's wrong has given
the New World of the West!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://archive.org/stream

Kossuth (Magyar)

Oh két hatalmas földrész típusa, hőse te,
Akiben Ázsiának próféta-ihlete
 
Európa erejével van egy lélekbe oltva,
Keletnek fénye s észak havának tiszta volta:
 
Pirulás nélkül téged vajon ki üdvözölhet,
Ki, amig fáradoztál, hogy végre összetörjed
 
A magyar vállat sebző cudar osztrák igát,
Jobbágyok millióit is fölszabaditád,
 
Ki azt mondád, honodnak oltára ezután
Hadd álljon a szabadság szilárd talapzatán,
 
Ki esküre emelvén szeplőtlen jobbodat,
Nem csúfolád meg Istent, nem volt hazug szavad!
 
Köszöntve a hazátlan, gondűzte jövevényt,
Ki szóljon a Szabadság hű szóvivőjeként?
 
Nem az, ki szent parancsit nem véve semmibe
A szolgaság poklába azt bottal űzi be,
 
Ki nálunk is, Kossuthként, szabadságszomjazó!
Sem az, kiről reméltük, hogy ajkiról a szó
 
Szabadság riadóját harsogja majd merészen,
S hogy a szabadság-hősök ébresztő kürtje lészen,
 
Hirdetve: «itt a hajnal, mely küzdelemre szólít!»
S most maga is uszítja az üldözők kopóit,
 
Velők csahol, s üvöltöz, mint farkas hőmezőn,
Ha rabszolgák nyomába iramlik éhezőn!
 
Oh mért nem szólhat az most, ki régen ott pihen
Az ősi Quincy-tölgyek árnyéka csöndjiben?
 
Ő, az utolsó s legjobb puritán néptribún,
A Szabadság nevében, őszintén, nyilt-szavún
 
Méltón csak ő köszöntné a legnemesb szivet,
Kit az ó-világnak bűne az újba számkivet!
 
 
Mikor Kossuth 1851 őszén Amerikába érkezett, ott már forrott az a mozgalom, mely a négerek felszabadítását követelte és amely aztán az 1861-65-iki polgárháborúra vezetett. Ennek a mozgalomnak egyik fő zászlóvivője volt Whittier, aki Kossuth érkezésének ünneplését is összekötötte a mozgalom ellenzőinek megtámadásával. Minthogy pedig az akkori szenátusi és képviselőházi elnökök nem voltak hívei a rabszolgák felszabadításának, ő ezeket nem tartotta méltónak arra, hogy köszöntsék az emberi szabadságjogok nagy héroszát, Kossuth Lajost. Erről szól ez a költemény, melyet Whittier azzal fejez be, hogy Kossuth üdvözlésére csak az a Quincy Józsiás nevű amerikai szabadsághős lett volna méltó, aki 1773-ban az angol teaszállító hajó rakományának tengerbeszórásával megadta a jelet arra a nagy küzdelemre, mely aztán ki bírta vívni az Egyesült Államoknak Angliától való elszakadását. (A fordító jegyzete)



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. A.

minimap