Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Wilbur, Richard: A pokol tornácán (In Limbo Magyar nyelven)

Wilbur, Richard portréja
Tellér Gyula portréja

Vissza a fordító lapjára

In Limbo (Angol)

What rattles in the dark? The blinds at Brewster?

I am a boy then, sleeping by the sea,

Unless that clank and chittering proceed

From a bent fan-blade somewhere in the room,

The air-conditioner of some hotel

To which I came to dead-beat to remember.

Let me, in any case, forget and sleep.

But listen: under my billet window, grinding

Through the shocked night of France, I surely hear

A convoy moving up, whose treads and wheels

Trouble the planking of a wooden bridge.

 

For a half-kindled mind that flares and sinks,

Damped by a slumber which may be a child's,

How to know when one is, or where? Just now

The hinged roof of the Cinema Vascello

Smokily opens, beaming to the stars

Crashed majors of a final panorama,

Or else the spume of music, wafted back

Like a girl's scarf or laughter, reaches me

In adolescence and the Jersey night,

Where a late car, tuned in to wild casinos,

Guns past the quiet house towards my desire.

 

Now I could dream that all my selves and ages,

Pretenders to the shadowed face I wear,

Might, in this clearing of the wits, forgetting

Deaths and successions, parley and atone.

It is my voice which prays it; mine replies

With stammered passion or the speakers pause,

Rough banter, slogans, timid questionings--

Oh, all my broken dialects together;

And that slow tongue which mumbles to invent

The language of the mended soul is breathless,

Hearing an infant howl demand the world.

 

Someone is breathing. Is it I? Or is it

Darkness conspiring in the nursery corner?

Is there another lying here beside me?

Have I a cherished wife of thirty years?

Far overhead, a long susurrus, twisting

Clockwise or counterclockwise, plunges east,

Twin floods of air in which our flagellate cries,

Rising from love-bed, childbed, bed of death,

Swim toward recurrent day. And farther still,

Couched in the void, I hear what I have heard of,

The god who dreams us, breathing in and out.

 

Out of all that I fumble for the lamp-chain.

A room condenses and at once is true--

Curtains, a clock, a mirror which will frame

This blinking mask the light has clapped upon me.

How quickly, when we choose to live again,

As Er once told, the cloudier knowledge passes!

I am a truant portion of the all

Misshaped by time, incorrigible desire

And dear attachment to a sleeping hand,

Who lie here on a certain day and listen

To the first birdsong, homelessly at home.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://flying-blind.livejournal.com

A pokol tornácán (Magyar)

Sötét van. Mi zörög? Zsalu Brewsterben?

Tehát kölyök vagyok még, s itt a tenger,

Hacsak e kongást, e csörömpölést

Nem ventillátor görbült szárnya adja,

Léghűtőé, s ez itt egy szálloda,

Csak nem emlékszem, túl fáradt vagyok.

Mindegy, felejtsük el, gyerünk, aludjunk.

De csitt: az ablak alatt a riadt

Francia éjben – hallani – dörögve

Sereg vonul, s a lábdobaj, kerékzaj

Valami fahíd pallóin zuhog.

 

A pislákoló én, mely gyúl s kihúny,

Álom fojtván, mely tán egy gyermeké,

Honnét tudná, hol van s mikor? De most

A Vascello Mozin a nagy fedél

Gőzölve nyílik, s ég felé lövi

Egy végjelenet zord dúr-dallamát.

Avagy e zene-hab, mely úgy lobog,

Mint lányok sálja s nevetése, tán

Jersey éjében ér, még kamaszon, s egy

Bárokra hangolt, késett autó zúg el

Az alvó ház előtt, s vágyamba tör?

 

Tán álmom az, hogy énjeim s az évek,

Kik árnyvert arcom birtokolni vágyják,

Feledve halált és egymásutánt,

Elmém tisztásán összemarakodnak?

A hangom kérd, és a hangom felel

makogva, s tőlem a szünet,

a gúny, ijedt kérdés, jelszavak:

itt van együtt egész tört beszédem.

S a kuka nyelv, mely motyogva keres

Épült lelkére szót, még szusztalan,

Hallván: egy újszülött jaj élni vágy.

 

Szuszogást hallok. Én volnék? Avagy

Gyerekszobám sötét zuga ijesztget?

Vagy itt mellettem fekszik valaki?

Egy harmincéves, kedves feleség?

Fent magasan halk suttogás forog

Mutató-mód vagy vissza, s fut keletnek

Két légfolyón, min önkínzó jajunk

Felcsapván nász-, gyerek- s halálos ágyból

A napnak húz. S odább, űr-odujából

Hallom, miről hallottam már: az isten,

Ki minket álmodik, szuszog ki-be.

 

Álmomból kinyúlok a lámpa-gombért.

Összeáll a szoba. Lám, a való:

Függöny, óra s tükör, mely közrefogja

Arcomnak izzó, fény-formálta maszkját.

Ha élni akarunk, beh gyorsan elfut

– Mint Er is mondta – ködös tudatunk!

Elkószált része vagyok egy egésznek,

Kit torzított idő, nem-lankadó vágy

S kedves kötés egy csendes álmu kézhez,

S itt fekszem, reggel, s hallgatom a friss

Madár-szót, otthont-lelt otthontalan.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap