Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Wilbur, Richard: Zsonglőr (Juggler Magyar nyelven)

Wilbur, Richard portréja
Tellér Gyula portréja

Vissza a fordító lapjára

Juggler (Angol)

A ball will bounce; but less and less. It's not

A light-hearted thing, resents its own resilience.

Falling is what it loves, and the earth falls

So in our hearts from brilliance,

Settles and is forgot.

It takes a sky-blue juggler with five red balls

 

To shake our gravity up. Whee, in the air

The balls roll around, wheel on his wheeling hands,

Learning the ways of lightness, alter to spheres

Grazing his finger ends,

Cling to their courses there,

Swinging a small heaven about his ears.

 

But a heaven is easier made of nothing at all

Than the earth regained, and still and sole within

The spin of worlds, with a gesture sure and noble

He reels that heaven in,

Landing it ball by ball,

And trades it all for a broom, a plate, a table.

 

Oh, on his toe the table is turning, the broom's

Balancing up on his nose, and the plate whirls

On the tip of the broom! Damn, what a show, we cry:

The boys stamp, and the girls

Shriek, and the drum booms

And all come down, and he bows and says good-bye.

 

If the juggler is tired now, if the broom stands

In the dust again, if the table starts to drop

Through the daily dark again, and though the plate

Lies flat on the table top,

For him we batter our hands

Who has won for once over the world's weight.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Zsonglőr (Magyar)

Mind kisebbet pattan a labda. Nem

Örül: rugalmasságát bánya-bánja.

Szeret esni: a föld is így fut el

Szívünkben a homályba,

S ott, feledten, pihen.

Ég-kék zsonglőr s öt rőt labdája kell

 

Felrázni közönyünk. A légbe, lásd,

Száll már labdája, kezén körbejár,

Könnyedséget tanul, s szférák közül

Ujja-hegyére száll,

Nem véti a futást,

Kis menny a mester két füle körül.

 

De könnyebb gyúrni semmiből eget,

Mint földet érni, s ő mégis, maga,

Világforgásban, biztos mozdulattal

Egét begyűjti, s a

Labda így ér kezet.

Majd eszközei: seprű, tányér, asztal.

 

Lábujjhegyén az asztal, azután

Orrán a seprű, s a seprűn pörög

A tányér! Ejha, ez igen! Fiúk

Dobognak, sok leány

Sikít, dob dübörög.

S ő mindent kézbe kap, s úgy int búcsút.

 

S ha fáradt is a zsonglőr, s por között

Nyugszik a seprű, s homály fedi el

Az asztalt, és a tányér is megint

Az asztalon hever:

Mi megtapsoljuk őt,

Ki világ terhén egyszer győzni bírt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap