Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Wilde, Oscar: Szerenád (Serenade Magyar nyelven)

Wilde, Oscar portréja
Rácsai Róbert portréja

Vissza a fordító lapjára

Serenade (Angol)

The western wind is blowing fair     
  Across the dark Ægean sea,
And at the secret marble stair           
  My Tyrian galley waits for thee.     
Come down! the purple sail is spread,
  The watchman sleeps within the town,      
O leave thy lily-flowered bed,          
  O Lady mine come down, come down!     

She will not come, I know her well, 
  Of lover’s vows she hath no care,
And little good a man can tell          
  Of one so cruel and so fair. 
True love is but a woman’s toy,        
  They never know the lover’s pain,  
And I who loved as loves a boy
  Must love in vain, must love in vain.          

O noble pilot tell me true      
  Is that the sheen of golden hair?    
Or is it but the tangled dew  
  That binds the passion-flowers there?
Good sailor come and tell me now   
  Is that my Lady’s lily hand?           
Or is it but the gleaming prow,         
  Or is it but the silver sand? 

No! no! ’tis not the tangled dew,
  ’Tis not the silver-fretted sand,      
It is my own dear Lady true 
  With golden hair and lily hand!      
O noble pilot steer for Troy, 
  Good sailor ply the labouring oar,
This is the Queen of life and joy      
  Whom we must bear from Grecian shore!  

The waning sky grows faint and blue,         
  It wants an hour still of day,          
Aboard! aboard! my gallant crew,
  O Lady mine away! away! 
O noble pilot steer for Troy, 
  Good sailor ply the labouring oar,  
O loved as only loves a boy! 
  O loved for ever evermore!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bartleby.com

Szerenád (Magyar)

Tisztán fúj a nyugati szél
Az Égei tengeren át,
S a titkos márványlépcsőnél
Gályám várakozik Terád.
Nézd bíborszín vitorlámat,
Szunnyad a várban az őrszem,
Hagyjad ott liliom-ágyad,
Gyere hozzám, gyere, Hölgyem!

Nem fog jönni, ismerem jól,
nem érdekli hű eskü sem,
Kevés jót szólhatok arról
Ki ily tiszta s ily kegyetlen.
Nőknek a szív csupán játék,
Bánják is a szív fájdalmát!
S én, a szívem szeretetét
Mindhiába pazarlom Rád!

Kormányos, a valót mondjad,
Nézd, nem aranyhaj csillog ott?
Vagy csupán ragyogó harmat,
Mely virágszálon lecsorgott?
Mit látsz arra, jó matrózom,
Hölgyem kezét, liliomot?
Vagy csak fényt a hajóorron,
talán az ezüst homokot?

Nem! Ez nem ragyogó harmat,
S nem is fodros ezüst homok;
Ő az! Nézd az aranyhajat,
Keze, mint a liliomok!
Gyerünk, irány Trója földje,
Húzd jó matróz a lapátot,
Élet s öröm Királynője,
Itt hagyjuk a Hellén partot!

Lassan sápad s kékül az ég,
Egy órát  pihen a csendben;
Fedélzetre, jó legénység!
Gyere Hölgyem, messze innen!
Kormányos úr, irány Trója!
Húzd jó matróz az evezőt!
Ó, én szívem választottja,
Mindörökre imádom őt!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. R.

minimap