Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Wilde, Oscar: La Bella Donna Della Mia Mente (La Bella Donna Della Mia Mente Magyar nyelven)

Wilde, Oscar portréja

La Bella Donna Della Mia Mente (Angol)

My limbs are wasted with a flame,

My feet are sore with travelling,

For, calling on my Lady's name,

My lips have now forgot to sing.

 

O Linnet in the wild-rose brake

Strain for my Love thy melody,

O Lark sing louder for love's sake,

My gentle Lady passeth by.

 

She is too fair for any man

To see or hold his heart's delight,

Fairer than Queen or courtesan

Or moonlit water in the night.

 

Her hair is bound with myrtle leaves,

(Green leaves upon her golden hair!)

Green grasses through the yellow sheaves

Of autumn corn are not more fair.

 

Her little lips, more made to kiss

Than to cry bitterly for pain,

Are tremulous as brook-water is,

Or roses after evening rain.

 

Her neck is like white melilote

Flushing for pleasure of the sun,

The throbbing of the linnet's throat

Is not so sweet to look upon.

 

As a pomegranate, cut in twain,

White-seeded, is her crimson mouth,

Her cheeks are as the fading stain

Where the peach reddens to the south.

 

O twining hands! O delicate

White body made for love and pain!

O House of love! O desolate

Pale flower beaten by the rain!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://famouspoetsandpoems.com

La Bella Donna Della Mia Mente (Magyar)

Testem parázsló tűzben ég,

a lábam vándorolni fáj,

annyit kiáltám a nevét,

hogy dalt se tud már ez a száj.

 

Ó, Kenderike, énekelj,

vadrózsák közt dalban feredj,

ó, kis Pacsirta, égre kelj,

mert drága Hölgyem erre megy.

 

Szép ő, csodás harmónia,

mit még nem ismert férfiszem,

szebb, mint Királynő és Rima,

s mint holdsugár sötét vizen.

 

Mirtuszlevél van a haján,

(zöld lomb, aranyló haj körül!)

zöld fű az őszi, halavány

kévékben nem ily gyönyörű.

 

Kis ajka csókra olvatag,

s nem jajt kiáltani csunyán.

Remeg, akárcsak a patak

vagy rózsa az eső után.

 

Nyaka fehér lótuszkehely,

rózsáll a napba kegyesen,

s ily élőn nem piheg-lehel

a Kenderike begye sem.

 

Mint gránátalma, mit a kés

szétvágott, biborszája él,

őszibarack az arca és

feléd ragyog, pirulva, Dél.

 

Ó, összetett kéz! Drága test,

viselni kéj és kin nyilát,

ó, Szerelemház, ó, nemes,

eső-csapott, halvány virág!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap