Williams, Hugo: A Picture of a Girl in a Bikini

I look over the banisters and see, far down,
Miss Pyke taking Assembly. I push my feet
into a pair of Cambridge house shoes
half my size and shuffle downstairs.
When I answer my name there is a long silence,
then Miss Pyke asks me where I've been.
I tell her I was reading a book
and didn't notice the time.

I see I have a smaller desk this term
as a punishment for being late.
I have to sit sideways, facing Armitage,
who eats little pieces of blotting paper
dipped in ink. When the bell goes
I barge off down Lower Corridor
with my head down and my elbows out,
knocking everyone flying.

Hurrah! There's a letter for me today.
I'd rather have a parcel, but I'm always happy
when I see the familiar blue envelope
propped on the mantelpiece
on the other side of School Hall.
I don't open it straight away, of course.
I shove it in my pocket
and read it later, like a man.

I'm standing outside the Headmaster's Study
waiting for the green light to come on.
Either I've failed Common Entrance
or my parents have died. When I go in
he's sitting at his desk, staring out of the window.
For a long time we watch Sgt Burrows
pushing his marker round Long Field,
Mr Harvey taking fielding practice.

The Headmaster pulls his writing case towards him
and opens it with his paper knife.
Inside is the worst news in the world,
my copy of Health & Efficiency with a picture of a girl
in a bikini playing with a beach ball.
I must have left it under my mattress.
The Headmaster looks at me in disbelief
and asks, 'What is the meaning of this?'

Átnézek a korláton, és látom, jó lenn,
hogy Miss Pyke Callovernél tart. Belepréselem a lábam
egy pár cambridge-i papucsba,
fele az én méretemnek, és lecsoszogok a lépcsőn.
Mikor bemondom a nevemet, hosszú csönd van,
aztán Miss Pyke megkérdezi, hol voltam.
Olvastam egy könyvet, azt mondom neki,
és megfeledkeztem az időről.

Látom, hogy ebben a tanévben kisebb padom
van büntetésből, amiért elkéstem.
Oldalt kell ülnöm, Armitage-dzsel szembe,
aki tintába mártogatott itatóspapír-
darabkákat eszik. Mikor kicsengetnek,
lecsörtetek az alsó folyosóra,
fejem le, könyököm ki,
mindenkit félretaszítok rohanvást.

Hurrá! Ma levelem van.
Csomag jobb lenne, de mindig örülök,
ha meglátom az ismerős kék borítékot
a kandallópárkánynak támasztva
az előcsarnok túloldalán.
Persze nem nyitom ki azonnal.
Zsebre vágom, és majd később
olvasom el, férfi módra.

Az igazgatói iroda előtt állok,
várom a zöld fényt, hogy bemehessek.
Vagy megbuktam a felvételi vizsgán,
vagy a szüleim haltak meg. Mikor belépek,
az íróasztalnál ül, és kibámul az ablakon.
Jó ideig Burrows őrmestert nézzük,
ahogy a pályavonalzót tolja a Nagytéren.
Mr. Harvey edzést tart a mezőnyjátékosoknak.

Az igazgató maga elé húzza az irattartóját,
és kinyitja a papírvágó késsel.
A lehető legrosszabb újság van benne:
a Man Junior példányom egy strandlabdával
játszó bikinis lány fényképével.
A matracom alatt kellett volna hagyni.
Az igazgató hitetlenkedve néz rám,
és azt kérdezi: „Mit jelentsen ez?"