Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Williams, William Carlos: Kietlen (These Magyar nyelven)

Williams, William Carlos portréja
Kálnoky László portréja

Vissza a fordító lapjára

These (Angol)

are the desolate, dark weeks

when nature in its barrenness

equals the stupidity of man.

 

The year plunges into night

and the heart plunges

lower than night

 

to an empty, windswept place

without sun, stars or moon

but a peculiar light as of thought

 

that spins a dark fire -

whirling upon itself until,

in the cold, it kindles

 

to make a man aware of nothing

that he knows, not loneliness

itself - Not a ghost but

 

would be embraced - emptiness

despair - (They

whine and whistle) among

 

the flashes and booms of war;

houses of whose rooms

the cold is greater than can be thought,

 

the people gone that we loved,

the beds lying empty, the couches

damp, the chairs unused -

 

Hide it away somewhere

out of mind, let it get to roots

and grow, unrelated to jealous

 

ears and eyes - for itself.

In this mine they come to dig - all.

Is this the counterfoil to sweetest

 

music? The source of poetry that

seeing the clock stopped, says,

The clock has stopped

 

that ticked yesterday so well?

and hears the sound of lakewater

splashing - that is now stone.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Kietlen (Magyar)

és sötét hetek,

a világ oly sivár, mint

emberi ostobaság.

 

Éjbe merül az év,

s alább merül

a szív az éjnél,

 

s szeles pusztába jut, hol

nincs nap, csillag, se hold,

csak furcsa fényű gondolat

 

kavar sötét tüzet –

önmagában kering, majd

a fagyban föllebeg,

 

s nem idéz semmit tudatunkba,

még a magányt sem. – Most az ember

egy kísértetet is

 

ölelve várna – puszta űr,

reménytelenség –

(Ők vinnyognak s huhognak) háborús

 

villám s dörgés között;

házak, szobák

oly hidegek, hogy el se hisszük,

 

eltűntek a kedves lakók,

üres ágyak és nyirkos pamlagok,

a székeken nem ülnek –

 

Rejtsétek máshol ezt,

ne lelketekben, hajtson gyökeret,

s távol féltékeny szemektől, fülektől,

 

hadd nőjön – önmagáért.

E bányát ássák mind – de mind.

Talán ez a legszebb zene

 

ellennyugtája? Itt terem

a költészet, mely, ha megállt az óra,

így szól: „Megállt az óra?

 

Hisz tegnap még oly frissen ketyegett!"

És hallja csobbanását

a tónak – bár kővé fagyott.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap