Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wootton, Sue: Naptár (Almanac Magyar nyelven)

Wootton, Sue portréja
Balázs F. Attila portréja

Vissza a fordító lapjára

Almanac (Angol)

 On the Manuherikia River

 
The almanac states the moment of sunset precisely:
9.46 pm. But here in the south we do things slowly,

drawl the final syllable. It is already ten.
An eggshell sky lies idle on the horizon.

Such precocious laziness, this reluctance, this soft-stroking
of hills with penumbral hands. The stars wait. There is nothing

they do better. Enough and whenever. Then.
Nothing happens but day dissolves. Night steps in:

black blanket.  See – there they are, the stars,
all now, full and every. The almanac gives no number

for the firmament, no dazzling total. The hills lie still,
ears pricked, shoulders poised. Just where they fell

when light fell off them, weight of shadow. From the running vein
of the river, a splash. Night insects shudder and buzz. The moon

is far under, the charts say due at dawn. This is the world ticking
a night away, local schedule. Against the lamp, moths clapping.

 
 



FeltöltőBalázs F. Attila
KiadóHourglass (Steele Roberts 2005)
Az idézet forrásaHourglass (Steele Roberts 2005)
Megjelenés ideje

Naptár (Magyar)

 
A naptár pontosan megmutatja, mikor nyugszik le a nap:
9:46. De itt, Délen, mi lassúbbak vagyunk,

akadozva mondjuk ki az  utolsó szótagot. Tíz óra van.
Tojáshéj színű ég feszül a horizonton, értelmetlenül.

Egy ilyen korai lustaság, ez a megtorpanás, az árnyékkezű
hegyek könnyed támadása… A csillagok várnak. Nem
képesek többre. Minden korban elegendő ez. Aztán
nem történik semmi, a nap elolvad. Belép az éjszaka:
fekete takaró. Látod – azok ott a mindenkori csillagok,
fényesek! A naptár nem közöl egyetlen számot sem

a táblán, egyetlen lehengerlő adatot sem. A dombok,
 kihegyezett fülekkel, egyenes vállakkal sorakoznak. Ott, ahol

érzékelik a fény eltávoztát, szétterül az árnyak súlya. A patak lüktető vénája
felől csobbanás hallatszik. Az éjszaka rovarjai reszketnek és zümmögnek.



FeltöltőBalázs F. Attila
Az idézet forrásakézirat

minimap