Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wootton, Sue: Almanach (Almanac Magyar nyelven)

Wootton, Sue portréja
Dvorcsák  Gábor Imre portréja

Vissza a fordító lapjára

Almanac (Angol)

 On the Manuherikia River

 
The almanac states the moment of sunset precisely:
9.46 pm. But here in the south we do things slowly,

drawl the final syllable. It is already ten.
An eggshell sky lies idle on the horizon.

Such precocious laziness, this reluctance, this soft-stroking
of hills with penumbral hands. The stars wait. There is nothing

they do better. Enough and whenever. Then.
Nothing happens but day dissolves. Night steps in:

black blanket.  See – there they are, the stars,
all now, full and every. The almanac gives no number

for the firmament, no dazzling total. The hills lie still,
ears pricked, shoulders poised. Just where they fell

when light fell off them, weight of shadow. From the running vein
of the river, a splash. Night insects shudder and buzz. The moon

is far under, the charts say due at dawn. This is the world ticking
a night away, local schedule. Against the lamp, moths clapping.

 
 



FeltöltőBalázs F. Attila
KiadóHourglass (Steele Roberts 2005)
Az idézet forrásaHourglass (Steele Roberts 2005)
Megjelenés ideje

Almanach (Magyar)

A Manuherikia folyónál

Az almanach precízen leszögezi a napnyugta pillanatát:
9:46., este. De mi, itt, délen lassan tesszük a dolgunk, jól

megnyújtjuk az utolsó szótagot. Máris tíz óra van. Az égbolt
mint egy tojáshéj, úgy hever a horizonton. Micsoda koravén

lazaság, minő habozás, árnyékkezek ahogy a dombokat
simogatják lágyan. Várnak a csillagok. Ennél jobban semmihez

nem értenek. Épp elég, mindig, örökkön. Nem történik
semmi, de a nap szétolvad. Belép az éj: fekete takaró.

Látod, már ott vannak a csillagok, mind, telített valahány.
Az almanach nem közöl számokat az égboltról, nincs

szédítő végösszeg. A dombok csendben fekszenek megfeszített
vállakkal, fülüket hegyezve. Csak ahol összeestek, mikor a fényt

lehúzta róluk az árnyékok súlya. A lüktető ér-szerű folyam
felől egy csobbanás. Reszketve zümmögő rovarok. A hold mélyen

alant, a táblázat szerint hajnalban kél. A világ így ketyeg át egy
éjszakát, helyi menetrend szerint. Lepkék verődnek a lámpához.

 

 



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
Az idézet forrásasaját

minimap