Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Wordsworth, William: Az előszó - Kilencedik könyv (részlet) (The Prelude - Book Ninth (detail) Magyar nyelven)

Wordsworth, William portréja

The Prelude - Book Ninth (detail) (Angol)

Residence in France

 

O pleasant exercise of hope and joy!

For mighty were the auxiliars which then stood

Upon our side, us who were strong in love!

Bliss was it in that dawn to be alive,

But to be young was very Heaven! O times,

In which the meagre, stale, forbidding ways

Of custom, law, and statute, took at once

The attraction of a country in romance!

When Reason seemed the most to assert her rights

When most intent on making of herself

A prime enchantress – to assist the work,

Which then was going forward in her name!

Not favoured spots alone, but the whole Earth,

The beauty wore of promise – that which sets

(As at some moments might not be unfelt

Among the bowers of Paradise itself)

The budding rose above the rose full blown.

What temper at the prospect did not wake

To happiness unthought of? The inert

Were roused, and lively natures rapt away!

They who had fed their childhood upon dreams,

The play-fellows of fancy, who had made

All powers of swiftness, subtilty, and strength

Their ministers, – who in lordly wise had stirred

Among the grandest objects of the sense,

And dealt with whatsoever they found there

As if they had within some lurking right

To wield it; – they, too, who of gentle mood

Had watched all gentle motions, and to these

Had fitted their own thoughts, schemers more mild,

And in the region of their peaceful selves; –

Now was it that both found, the meek and lofty

Did both find helpers to their hearts' desire,

And stuff at hand, plastic as they could wish,–

Were called upon to exercise their skill,

Not in Utopia, – subterranean fields, –

Or some secreted island, Heaven knows where!

But in the very world, which is the world

Of all of us, – the place where, in the end,

We find our happiness, or not at all!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gutenberg.org/files

Az előszó - Kilencedik könyv (részlet) (Magyar)

Forradalmi remények

 

Öröm s remény boldog gyakorlata!

Ó, roppant támasz volt ez így nekünk,

kik erősek voltunka szeretetben!

Áldás volt e hajnalon élni, de

ifjúnak lenni ott – mennyei! Dús

idők, mikor sok fásult tilalom,

szokás, törvény, szabály oly bűvölő, oly

vonzó lett, mint egy vadregényes ország!

És erőre kapott az Ész, e nagy

varázslónő, ki most kalandosan

igyekezett támogatni a munkát,

mely józanul haladt az ő nevében!

Nemcsak kegyelt helyek virultak; az

egész Föld! És e szépségfogalom

szerint (Paradicsom, lugasaid

felülmúltuk!) a kemény rózsabimbó

becsesebb volt a rózsavirulásnál.

Van-e szív, mely ne szárnyalna ilyen

boldog ígérettől? Éledt a gyönge,

és az élénk lelkek mámorban úsztak!

Kik álmokon nőttek gyerekkorukban,

képzelet játszótársai, akiknek

a gyorsaság, finomság és erő így

szolgált már – akik urasan sürögtek

az érzékek jeles tárgyai közt, és

mindent, mit ott lelhettek, úgy kezeltek,

mintha titkos joguk lenne reá,

használatára; s azok is, akik

szelíden figyelték mind ezt a mozgást,

és hozzá illeszkedtek gondolatban,

békés énjük baltervezői – most

azok is, ezek is támaszt találtak

szívük vágyához, büszkék és szerények;

álomszerű rugalmas anyagot;

felszólítást, hogy ügyességüket

gyakorolják – és nem Utópiában,

nem föld alatti rejtekhelyeken, de

magában a világban, mely közös

világunk – a hely, ahol megtaláljuk

boldogságunkat, vagy mégsem, soha.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap