Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wordsworth, William: A kakukkhoz (To The Cuckoo Magyar nyelven)

Wordsworth, William portréja
Imreh András portréja

Vissza a fordító lapjára

To The Cuckoo (Angol)

O Blithe New-comer! I have heard,

I hear thee and rejoice.

O Cuckoo! shall I call thee Bird,

Or but a wandering Voice?

 

While I am lying on the grass

Thy twofold shout I hear,

From hill to hill it seems to pass,

At once far off, and near.

 

Though babbling only to the Vale,

Of sunshine and of flowers,

Thou bringest unto me a tale

Of visionary hours.

 

Thrice welcome, darling of the Spring!

Even yet thou art to me

No bird, but an invisible thing,

A voice, a mystery;

 

The same whom in my school-boy days

I listened to; that Cry

Which made me look a thousand ways

In bush, and tree, and sky.

 

To seek thee did I often rove

Through woods and on the green;

And thou wert still a hope, a love;

Still longed for, never seen.

 

And I can listen to thee yet;

Can lie upon the plain

And listen, till I do beget

That golden time again.

 

O blessed Bird! the earth we pace

Again appears to be

An unsubstantial, faery place;

That is fit home for Thee!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.blupete.com/Literature/Poetry

A kakukkhoz (Magyar)

Ujjongtam, hallván hangodat,

Víg jövevény, a trillád!

Kakukk! Madárnak hívjalak

Vagy vándor Hang vagy inkább?

 

A fűben fekve hallgatom

Szüntelen dalodat:

Egymás után zeng dombra domb,

Ahogy körbe halad.

 

Napfényről, virágról mesét

Nekem senki se mond,

Völgyemben tiéd a beszéd

Ájult óráimon.

 

Üdvöz légy, Tavasz Kedvese,

Háromszor is, habár

Láthatatlan Hang vagy, mese

Nekem és nem madár.

 

Az a Kiáltás vagy nekem,

Most is épp, ami régen;

Kapkodtam iskolás-fejem:

Hol vagy? Fán? Bokron? Égen?

 

És bejártam utánad én

Erdőt, tisztásokat;

Maradtál szerelem, remény:

Soha nem láttalak.

 

S most téged hallgatlak, Kakukk,

Míg fekszem a mezőn;

Hallgatlak és eszembe jut

Régi arany-időm.

 

A föld, hol rójuk útjaink,

Immár eloldozott,

Légi tündérvilág megint;

Legméltóbb otthonod.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap