Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wright, Charles: Laguna Dantesca (Laguna Dantesca Magyar nyelven)

Wright, Charles portréja

Laguna Dantesca (Angol)

I want, like a little boat, to be isolate,

                              slipping across one element

Toward the horizon, whose lips know something

  but stay sealed under the heaven of the moon.

 

There’s something I want to look on face to face.

 

Like a rock, or some other heavy thing, I want

                         to descend through clear water

Endlessly,

               disappearing as she did,

Line after leached line, into the lunar deeps.

 

I want, like these levander bells from the

jacaranda tres, to flare with the fixed stars,

            used up and self-satisfied.

 

Tree frogs drum in the dark. The small brass

           of the natural world is drumming and

                      what I want is nothing to them.

 

Above me, the big dog lies low in the

                      southern sky and bides its time.

 

Like a scrap of charred paper,

                                              I want to return.

There’s something I want to look on whose

                     face rises and falls like a flame.

 

I want to sit down there, the dog asleep at my feet.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://books.google.hu/books

Laguna Dantesca (Magyar)

Izolált akarok lenni, mint egy kishajó,

         keresztül akarok siklani egy elemen

A látóhatár felé, ajka valamit tud, de zárva tartja

         a hold ege alatt.

 

Valamit meg akarok nézni, szemtől szembe.

 

Édesvízbe akarok süllyedni, mint egy kő, vagy

          valami más nehéz tárgy,

Végtelenül

                eltűnni, ahogyan ő,

Sor átszűrt sor után, lunáris mélységekbe.

 

Együtt akarok világítani az állócsillagokkal, mint

a levendulaharangok a jacaranda-fán,

     elhasználtan és elégedetten önmagammal.

 

Fabékák dobolnak a sötétben. Dobolnak

  a természet apró réztányérjai, és amit akarok.

     az nekik semmi.

 

Felettem hatalmas kutya lustálkodik a déli égen,

     az alkalmas pillanatra vár.

 

Vissza akarok térni, mint egy

     elszenesedett papírdarab.

Valamit meg akarok nézni, kinek az arca

     emelkedik és zuhan, mint a láng.

 

Ott akarok leülni, lábamnál alszik a kutya.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap