Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Wright, Judith: Félúton (Halfway Magyar nyelven)

Wright, Judith portréja

Halfway (Angol)

I saw a tadpole once in a sheet of ice

(a freakish joke played by my country’s weather).

He hung at arrest, displayed as it were in glass,

an illustration of neither one thing nor the other.

 

His head was a frog’s, and his hinder legs had grown

ready to climb and jump to his promised land;

but his bladed tail in the ice-pane weighed him down.

He seemed to accost my eye with his budding hand.

 

“I am neither one thing nor the other, not here nor there.

I saw great lights in the place where I would be,

but rose too soon, half made for water, half air,

and they have gripped and stilled and enchanted me.

 

“Is that world real or a dream I cannot reach?

Beneath me the dark familiar waters flow

and my fellows huddle and nuzzle each to each

while motionless here I stare where I cannot go.”

 

The comic O of his mouth, his gold-rimmed eyes,

looked in that lustrous glaze as though they’d ask

my vague divinity, looming in stooped surprise,

for death or rescue. But neither was my task.

 

Waking halfway from a dream one winter night

I remembered him as a poem I had to write.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blackpepperpublishing.com

Félúton (Magyar)

Egyszer láttam egy ebihalat, körötte jégtábla,

mereven lógott, mintha vitrinben volna,

(országunk időjárásának kegyetlen tréfája),

a sem-ez, sem-az illusztrációja.

 

A feje már békafej, kinőttek hátsó lábai,

készen az ugrásra ígéretföldi útra;

jégbe fagyott farka alig tudta visszatartani.

Kezdődő mellső lába mintha felém nyúlna.

 

„Sem ez nem vagyok, sem az, sem ott, sem itt.

Nagy fényt láttam arra, hol vágyam a part,

de túl korán ugrottam, eszem a víz, szívem a lég felé vitt,

és azok elkaptak, elnémítottak, hamar végetért a harc.

 

Igazi világ ez, vagy csak elérhetetlen álom?

Alattam ismerős, sötét vizek folynak,

összedörgölőző, cikázó társaim hiába várom,

és dermedten nézem, mit nem hoz a holnap."

 

Arany-karikás szeme, komikus, kerek szája

a jég ragyogásában mintha azt kérte volna:

„Te fölém tornyosuló, csodálkozó isteni ábra,

pusztíts el vagy ments meg!" De nincs az öröklét megoldva.

 

Egy téli éjjelen, álmomból félig fölriadva,

eszembe jutott, hogy legalább verset írjak róla.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap