Wyatt, Sir Thomas: Szerelmes dicsőíti hölgye kezének szépségét (The Lover praiseth the Beauty of his Lady’s Hand Magyar nyelven)

  O goodly hand,        

  Wherein doth stand  

My heart distract in pain:       

  Dear hand, alas!       

  In little space

My life thou dost restrain.      

  O fingers slight,        

  Departed right,         

So long, so small, so round!   

  Goodly begone,

  And yet a bone        

Most cruel in my wound.       

  With lilies white       

  And roses bright       

Doth strain thy colour fair:

  Nature did lend        

  Each finger’s end     

A pearl for to repair.  

  Consent at last,         

  Since that thou hast

My heart in thy demain,         

  For service true        

  On me to rue,           

And reach me love again.      

  And if not so

  There with more woe           

Enforce thyself to strain        

  This simple heart,     

  That suffered smart, 

And rid it out of pain.

Ó, drága kéz,

mely óvod és

epeszted bús szivem:

jóság keze,

haj, mennyire

nyomasztod életem!

Ujjad a telt,

formás, izelt,

oly karcsu, oly kerek!

Úgy simogat,

mégis de vad,

ha bennem tép sebet.

Hóliliom

az ujjadon

és rózsák láng-szine;

gyógyítni még

gyöngyök diszét

húzták a végire.

Add hát nekem,

én mindenem,

ha már e szív tied,

hűségemért,

pártolj szegényt,

szeressél újra meg.

Ha mégse, hát

kínozz tovább,

ragadd meg oly vadul

e gyötretett

jámbor szivet,

míg végre szabadul.