Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Yeats, William Butler: Húsvét, 1916 (Easter, 1916 Magyar nyelven)

Yeats, William Butler portréja

Easter, 1916 (Angol)

I have met them at close of day
Coming with vivid faces
From counter or desk among grey
Eighteenth-century houses.
I have passed with a nod of the head
Or polite meaningless words,
Or have lingered awhile and said
Polite meaningless words,
And thought before I had done
Of a mocking tale or a gibe
To please a companion
Around the fire at the club,
Being certain that they and I
But lived where motley is worn:
All changed, changed utterly:
A terrible beauty is born.

That woman's days were spent
In ignorant good-will,
Her nights in argument
Until her voice grew shrill.
What voice more sweet than hers
When, young and beautiful,
She rode to harriers?
This man had kept a school
And rode our winged horse;
This other his helper and friend
Was coming into his force;
He might have won fame in the end,
So sensitive his nature seemed,
So daring and sweet his thought.
This other man I had dreamed
A drunken, vainglorious lout.
He had done most bitter wrong
To some who are near my heart,
Yet I number him in the song;
He, too, has resigned his part
In the casual comedy;
He, too, has been changed in his turn,
Transformed utterly:
A terrible beauty is born.

Hearts with one purpose alone
Through summer and winter seem
Enchanted to a stone
To trouble the living stream.
The horse that comes from the road.
The rider, the birds that range
From cloud to tumbling cloud,
Minute by minute they change;
A shadow of cloud on the stream
Changes minute by minute;
A horse-hoof slides on the brim,
And a horse plashes within it;
The long-legged moor-hens dive,
And hens to moor-cocks call;
Minute by minute they live:
The stone's in the midst of all.

Too long a sacrifice
Can make a stone of the heart.
O when may it suffice?
That is Heaven's part, our part
To murmur name upon name,
As a mother names her child
When sleep at last has come
On limbs that had run wild.
What is it but nightfall?
No, no, not night but death;
Was it needless death after all?
For England may keep faith
For all that is done and said.
We know their dream; enough
To know they dreamed and are dead;
And what if excess of love
Bewildered them till they died?
I write it out in a verse -
MacDonagh and MacBride
And Connolly and Pearse
Now and in time to be,
Wherever green is worn,
Are changed, changed utterly:
A terrible beauty is born.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.online-literature.com

Húsvét, 1916 (Magyar)

Ott jöttek, alkonyat körül,
Mind hozta élénk arcát
Íróasztal vagy pult mögül
Tizennyolcadik századi utcák
Világán, s én biccentgettem,
Szóltam pár kedves, üres szót,
Vagy rájuk szántam pár percem,
S szóltam pár kedves, üres szót,
S mielőtt élcet mondtam
Klub kandallója mellett,
Hogy örvendjen neki társam,
Tudtam, már össze nem illhet
Az Ők s az Én, bohócmezünk
Tarkája odaveszett
Itt, változás esett velünk,
Borzalmas szépség született.

Nem-sejtő jóakarattal
Telik annak a nőnek a napja,
De az éje viszályokat hall,
És hogy rikolt a hangja.
Volt-e édesebb hang valahol,
Hogy ő, szépség virága,
Vadászni kilovagolt?
A férfinak iskolája
Volt, s szárnyas lovunk ülte;
A másik a segítője lett,
Barátja, stábjába kerülve;
Szerezhetett volna hírnevet,
Oly fogékonynak látszott,
Drága-merész eszesnek.
Mutatták a másikat az álmok
Hencegő részegesnek.
Tett sok keserves rosszat
Némely szív-közelem szívnek,
Alakja mégis dalomnak;
Szerepéből ő is kilépett
A félváll komédiában;
Néki is változása lett,
Átalakulás-világban
Borzalmas szépség született.

Csak-egy-célú szívek,
Mik voltak télben-nyárban,
Lettek bűvölt kövek,
Elő folyam-sodrásban.
Aló, mely az út felől jő,
A lovas, a madárcsapat,
Mit vonz gomolyos sor felhő,
Perc-s-percre: változat;
A folyón felhő árnya
Változik percről percre;
Jár szélén ló patája,
És a ló pacskol benne;
Hosszúlábú vizityúkok
Bukdosnak, himjük hívják;
Percre perc létük-múltuk:
A kő-közepet körülírják.

Túl hosszú áldozattól
Kővé válhat a szívünk.
Hol elég? mikor van jól?
Éz az Ég dolga, a mi részünk,
Mormolni nevet névre,
Mint anya hív gyermeket,     
Ha álom-idő jön végre,         
S vad-fürge láb remeg.          
Éj szállta ez, mi más?
Nem, nem éj, de halál;          
S nem volt: hiába-halás?       
Mert ha Anglia szava áll,      
Valón, hite tettnek, szónak?
Tudjuk álmuk; s tudni elég,  
Hogy álmodtak és holtak;     
S ha vágy, mely túl vadul ég,           
Űzte őket, vesszenek?           
Írom, őrizze e vers -   
MacBride és MacDonagh     
És Connolly és Pearse,          
Most s bármi kor legyen,       
Mi zöld volt, nyűtt, odalett,  
Változott, végtelen:   
Borzalmas szépség született.

 
1916. szeptember 25.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap