Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Yeats, William Butler: Hajózás Byzantiumba (Sailing To Byzantium Magyar nyelven)

Yeats, William Butler portréja

Sailing To Byzantium (Angol)

That is no country for old men. The young

In one another's arms, birds in the trees

---Those dying generations---at their song,

The salmon-falls, the mackerel-crowded seas,

Fish, flesh, or fowl commend all summer long

Whatever is begotten, born, and dies.

Caught in that sensual music all neglect

Monuments of unaging intellect.

 

An aged man is but a paltry thing,

A tattered coat upon a stick, unless

Soul clap its hands and sing, and louder sing

For every tatter in its mortal dress,

Nor is there singing school but studying

Monuments of its own magnificence;

And therefore I have sailed the seas and come

To the holy city of Byzantium.

 

O sages standing in God's holy fire

As in the gold mosaic of a wall,

Come from the holy fire, perne in a gyre,

And be the singing-masters of my soul.

Consume my heart away; sick with desire

And fastened to a dying animal

It knows not what it is; and gather me

Into the artifice of eternity.

 

Once out of nature I shall never take

My bodily form from any natural thing,

But such a form as Grecian goldsmiths make

Of hammered gold and gold enamelling

To keep a drowsy Emperor awake;

Or set upon a golden bough to sing

To lords and ladies of Byzantium

Of what is past, or passing, or to come.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Hajózás Byzantiumba (Magyar)

Vénnek nem jó e táj. Az ifjak itt

egymás nyakán, a fán a madarak

– halandó népség – zengik dalaik,

lazacos zúgók, ángolnás tavak,

hal, vad nyárvégtiben dicsérgetik,

mi csak tenyész, él-hal a nap alatt,

buja zsongásba hullva megvetik

az időtlen szellem remekeit.

 

Egy éhes ember szánandó dolog,

boton rongyos kabát csupán, hacsak

nem esd a lélek, énekel s zokog

halottasingben is rongyainak,

– nem dal-iskola ez, hanem konok

buvárlata önnön csodáinak,

ezért hajóztam tengereken át,

látni Byzantium szent városát.

 

Kik Isten szent tüzében állotok,

bölcsek, a fal arany mozaikár,

a szent tűzből peregve szálljatok,

lelkem énekmestert ugyan kiván!

Szívjátok fel szívem; vágyban sajog,

s halandó testhez kötve mostohán,

nem ért ahhoz; vigyétek hát ti be

a halhatatlanság remekibe!

 

Lelkem többé, levetvén testemet,

semmi természeti formát nem ölt;

de milyet görög aranymívesek

keze zománc-aranyból remekelt,

ébren tartván álmos császár-szemet,

vagy dall, ha egy aranyboltívre ült,

Bizánc urainak s úrnőinek

arról, mi volt, mi van, s mi még lehet.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap